A líbiai polgárháború és az abból fakadó világpiaci olajár-emelkedés, az inflációs félelmek valamint a görög és spanyol adósbesorolások leminősítése egyenként is elég okot szolgáltatnak az aranyár aktuális növekedésére, aminek során múlt hét hétfőn a londoni délutáni fixingben új történelmi csúcsra, unciánként 1.437,50 dollárra szökött fel az árfolyam. A meghódított magas árszintet nagyjából a hét közepéig tartotta a jegyzés, míg végül a hét utolsó két napján valamelyest csökkenni kezdett. A mostani még mindig 1.410 dollár feletti árfolyamnál túlzás lenne azonban máris gyengülésnek indult aranyárról beszélni.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy fontos technikai támaszok estek el az árfolyam pillanatnyi visszahúzódása során, és megtört a rövidtávon emelkedő trend. Amennyiben az arab térségben nem alakulnak ki újabb, drámai fejlemények, amelyek a befektetői érdeklődést szinten tarthatnák, úgy könnyen láthatunk még akár tovább csökkenő jegyzéseket. Ennek során fontos pszichológiai küszöbként bizonyíthat az 1.400 dolláros árfolyamérték, mert ha ez alá süllyedne a kurzus, akkor a januárban már látott szintekig is eltarthat a korrektúra. Hosszútávon azonban maradnak a pozitív kilátások, hiszen az arany számára általánosan kedvező fundamentális környezet mit sem változott.

Az egyre növekvő aranykeresletre a bányatársaságok fokozott kitermeléssel reagálnak annak ellenére, hogy egyidejűleg egyre nehézkesebbé válik a bányászat. Friss hír, hogy az ausztráliai aranybányák éves termelése 2010-ben 17%-kal 266 tonnára növekedett.

Ezzel Ausztrália továbbra is csak második a legnagyobb kitermelő Kína után, ahol tavaly 341 tonna (+8,6%) aranyat bányásztak. Harmadik helyen az USA következik 240 tonna aranyérc kitermelésével. Ezután Oroszország jön 201 tonnával, majd az ötödik helyen a kitermelési statisztikákat egykor éveken át vezető Dél-Afrika, ahol immár évek óta csökken a bányák hozama.

Míg a fekete kontinens gazdaságilag legfejlettebb államában a 70-es évek elején még évente 1.000 tonna sárga nemesfémet hoztak felszínre, mára a kitermelés 200 tonnára lecsökkent. Az okok erre egyrészt abban keresendők, hogy a bányatársaságoknak egyre nagyobb költségek árán kell egyre mélyebbre ásniuk, ám a kifejtendő kőzetek így is egyre kisebb aranykoncentrációt tartalmaznak.

Másrészt az apartheidet követő politikai változások technológiai és infrastrukturális lemaradást is szültek. A holland Fortis bank valamivel több mint egy évvel ezelőtt 226 bányatársaság termelési költségeit vizsgálva kimutatta, hogy a dél-afrikai bányák átlagban 798 dollárt fektetnek be egy uncia arany kitermeléséhez. Azóta úgy becsülik, hogy a költségek még további 20%-kal növekedtek.

Az ezüst árfolyama változatlanul kicsattanó erőről tanúskodik, amit az elmúlt hét utolsó két napján ránehezedő nyomás sem volt képes árnyalni. A péntek délutáni londoni fixing még a korrektúra jegyében telt, de késő délután a New York-i kereskedésben már visszapattant és ismét emelkedésnek indult a jegyzés. A hosszútávú trendcsatorna felső, erős szélén mozog jelenleg a jegyzés, kényelmes távolságra az 50 napos mozgóátlagtól. Az árfolyamot a relatív élénk ipari kereslet, de legfőképpen a befektetői érdeklődés hajtja felfelé. Az ezüstbe fektető tőzsdén kereskedett alapok (ETF-ek) közül a legnagyobb, az iShares Silver Trust az elmúlt héten 10.974,06 tonnás új rekordot jelentett az ezüstkészleteiben.

A szinte kivétel nélkül optimista ezüstpiaci elemzések és az ezüstbefektetők magával ragadó eufóriája azonban ne tévesszen meg senkit. Az ezüst nagyobb volatilitásra hajlamos, mint az arany és ezáltal rizikósabb befektetés is egyben. Konzervatív befektetők számára a befektetésre alkalmas két nemesfém közül az arany nyújtja a nagyobb kiszámíthatóságot. Amíg az arany új csúcsokat hódít meg, addig az ezüst is szárnyalni fog, de egy az aranynál esetlegesen előálló relatív gyengeség heves korrektúrát válthat ki az ezüst árfolyamában.