Hogyan értékeli a magyar elnökség eddigi teljesítményét? Milyennek látja az együttműködést Magyarország, a Tanács jelenlegi soros elnöke és saját maga, az Európai Tanács állandó elnöke között?

A magyar elnökség nagyon jól felkészült. Az utóbbi hetekben fontos, a magyar elnökség vezetésével hozott döntéseknek lehettünk szemtanúi. Ilyen volt például a szegénység és a szociális kirekesztés elleni platform létrehozásáról szóló tanácsi következtetések elfogadása, valamint az EU 2011 és 2020 közötti új energiapolitikai prioritásainak meghatározása.

Gyakran találkozom Orbán Viktor miniszterelnökkel és Martonyi János külügyminiszterrel, hogy összehangoljuk az EU-ban végzett munkánkat. Például szorosan együttműködtünk annak érdekében, hogy március 11-én döntést hozzunk déli szomszédainkkal – köztük Líbiával – kapcsolatban, ahogy az euróról született paktumról is.

Az Európától délre zajló gyökeres változások hogyan hatnak Európára és magára az EU-ra?

Szemtanúi vagyunk annak, hogy déli szomszédaink számára eljött az igazság pillanata. És bár az egész világ figyelemmel kíséri a történéseket, Európa lesz az első, amely meg is érzi a következményeket, bármik is legyenek ezek. Nem lehetünk puszta szemlélői ennek a folyamatnak, a globális hitelességünk forog kockán.

Március 11-én a 27 tagállam vezetői a dél-mediterrán országokkal kialakítandó új partnerségről állapodtak meg. Összességében elmondható, hogy ösztönzésen alapuló, az államok között fokozottabb differenciálást biztosító megközelítést dolgozunk ki. Az EU válaszlépéseinek része lesz a diákok cseréjének és képzésének segítése, a civil társadalom, a kormányzás támogatása, valamint a további kereskedelmi nyitás és a mobilitási partnerség.

Ezzel kapcsolatban örömmel fogadtam Orbán Viktor miniszterelnök nyílt levelét a déli szomszédainknál, illetve a Líbiában zajló eseményekről. Bíztató volt számomra az is, hogy Magyarország úgy döntött, továbbra is működteti nagykövetségét Tripoliban.

Néhány tagállam attól tart, hogy a mediterrán térség eseményei elvonják a figyelmet a Keleti Partnerségtől, illetve a keleti szomszédságpolitikától. Gondolja, hogy valós ez a félelem?

Valóban igaz, hogy az utóbbi idők történései a déli szomszédokra irányítják a figyelmet, de semmiképpen nem felejtjük el az Unió Keleti Partnerségét sem. Meggyőződésem, hogy ez a folyamat új lendületet vesz az idei keleti partnerségi csúcstalálkozón, ahol lehetőségünk nyílik arra, hogy új, megalapozott stratégiákat dolgozzunk ki.

Különösen örülök annak, hogy a magyar elnökség ilyen fontosságot tulajdonít a Keleti Partnerségnek. Magyarország eltökéltsége, hogy a lengyel elnökséggel, az Európai Bizottsággal és jómagammal együttműködve folytatja a felkészülést, garantálja, hogy sikeres és tartalmas lesz a csúcstalálkozó. Szimbolikus üzenete van annak, hogy Magyarország és Lengyelország közösen lesznek a csúcs házigazdái.

Közös célunk, hogy szomszédaink stabil, virágzó és demokratikus országok legyenek - délen és keleten egyaránt.

A magyar elnökség kiemelt feladatának tekinti elősegíteni, hogy június végére elkészüljön az európai gazdasági kormányzás reformja. Ön szerint hol tart ez a munka? A német-francia versenyképességi kezdeményezés és az eurózóna külön csúcstalálkozójának fényében nem tart-e attól, hogy az Európai Unió „kétszintűvé“ válik, amelyben lesz egy állandó „kemény mag” és egy szélesebb, az integrációhoz csak lazán kapcsolódó csoport?

Az Európaktum célja, hogy megerősítse a gazdaságpolitikai koordinációt az euróövezetben. A monetáris unió gazdasági pillérének erősítése és az euróövezet gazdaságai közötti konvergencia fokozása révén javulhat a versenyképesség. Ez a paktum azonban nem csak az euróövezet tagjai számára készült. Az eurózónán kívüli tagállamok is mind csatlakozhatnak. A tíz másik ország politikailag és gazdaságilag is nagyon közel áll; a paktum előkészítése során az ő véleményüket is kikértük. A pénzügyi egymásrautaltságból eredő lehetőségek és kockázatok ezekre az országokra is hatással vannak.

Ez az oka annak, hogy az Európaktumot hivatalosan az Európai Tanács következő, március 24-i ülése fogadja el.

Az átfogó gazdasági csomag részeként más fontos döntéseket is hozunk majd március 24-25-én. Értékeljük az európai szemeszter első fázisát, döntünk a Lisszaboni Szerződésnek a jövőbeli európai stabilitási mechanizmussal összefüggő módosításáról, véglegesítjük a gazdasági kormányzással kapcsolatos jogalkotási javaslatokat, és lezárjuk az új Európai Stabilitási Mechanizmus, valamint az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz megerősítése érdekében végzett munkát.

Mindezen döntéseket az Európai Unió összes tagállama hozza majd meg, ezért nem gondolom, hogy a „kétszintű Európáról” szóló elképzelés helyes lenne.

Az elnökség mindent megtesz azért, hogy Horvátország minél előbb csatlakozhasson az EU-hoz, és hogy reális európai perspektívát kapjon a többi nyugat-balkáni ország is. Milyen egyéb bővítési forgatókönyvet tart kívánatosnak, illetve megvalósíthatónak?

Horvátország az utolsó szakaszban van, de továbbra is vannak megoldásra váró kérdések.

Az Európai Unió mindig is egyszerre törekedett az integráció mélyítésére és új tagállamok befogadására. Egy olyan klubban, amely új tagokat is befogad, van élet! A Nyugat-Balkán kérdésében egyetértettünk abban, hogy az egész térségnek biztosítsuk az uniós tagság perspektíváját. Úgy vélem, az óvatos és fokozatos bővítés felel meg mind a mostani, mind az új tagok érdekeinek.

Az EU különösen támogatja a nyugat-balkáni országok integrációját, hiszen ez rendkívüli mértékben hozzájárul az egész régió stabilitásához és jólétéhez.

Az Európában élő 10-12 millió roma integrációja egész Európa feladata. Ezt olyan országok is tapasztalják, ahol nem is él jelentős roma kisebbség. Ezért is tartja a romaügyet kiemelt kérdésnek az elnökség. Mit tehet az EU a romák befogadásáért?

Nem vitás, hogy a romák integrációja kiemelt fontosságú az Európai Unió számára. Ez a sürgető kérdés integrált és összeurópai megközelítést igényel, ezért is vitatjuk meg a kérdést az Európai Tanács júniusi ülésén.

Biztosítanunk kell a romák számára az alapvető oktatási, egészségügyi, lakhatási és foglalkoztatási lehetőségeket. Mindenkinek érdeke, hogy ebben sikerrel járjunk. Az Európai Bizottság jelenleg fogalmazza javaslatát, amelyben meghatározza, milyen eszközökkel lehet felszámolni a romák igazságtalan diszkriminációját.

Több mint egy éve lépett hatályba a Lisszaboni Szerződés. Azóta Magyarország –Spanyolország és Belgium után – már a Tanács harmadik soros elnöke. Mi a véleménye a „liszaboni rendszerű” soros elnökségről?

A Lisszaboni Szerződés újításai az első évben sikeresnek bizonyultak. A spanyol-belga-magyar elnökségi trió az első, amely az új szerződés alapján működik. Az elnöklő ország továbbra is fontos szerepet játszik az EU legfontosabb feladatainak meghatározásában, valamint a gazdasági és politikai ügyek vitelében. Magyarország az Európai Unió Tanácsának soros elnökeként most élhet a lehetőséggel, és folytathatja azt az értékes munkát, amelyet Spanyolország és Belgium végzett. A soros elnökség nem más, mint az egész Unió javára dolgozni, ez ma sokkal inkább igaz, mint eddig volt.

Egyesek úgy vélik, a soros elnökség szerepe most jóval korlátozottabb, én azonban a Lisszaboni Szerződés hozta változásokat egy másik, pozitívabb nézőpontból látom. Úgy vélem, az az igazi kihívás, ha a többi elnöklő országgal való együttműködéssel törekszünk többletet elérni. Örömmel látom, hogy Magyarország a trió-együttműködésen is túlmegy, és szorosan együtt dolgozik a lengyel elnökséggel is, amely júliusban kezdi meg munkáját. Magyarország és Lengyelország még többet érhet el, ha közösen tevékenykedik az energiapolitika és az uniós szomszédságpolitika keleti dimenziójának előmozdítása érdekében. Ez stabilitást, folytonosságot és kiszámíthatóságot hoz az EU hosszú távú politikájába. Az együttműködés kulcsfontosságú.

Az Ön tisztségét, az Európai Tanács állandó elnöki posztját is a Lisszaboni Szerződés hozta létre. Mit gondol, jól működik ez az újítás?

Már több mint egy éve annak, hogy 2009 decemberében hivatalba léptem mint az Európai Tanács első állandó elnöke. Akkoriban az emberek nem értették, mi lesz a dolga az állandó elnöknek az állam-, illetve kormányfők találkozói közötti időben. Most viszont, azt gondolom, mindannyian tudjuk, hogy mi ragadja meg a figyelmünket, hogy mire koncentrálunk. A 2010-es évet az államadósság-válság és az eurozóna pénzügyi stabilitásának kérdése határozta meg. Nem kívánom túlzottan kihangsúlyozni az eredményeket, de úgy vélem, sikeresen vesszük az akadályokat, hiszen új minőséget érünk el a gazdasági kormányzásban, növeljük a versenyképességet, és ezzel magasabb szintű konvergenciát teremtünk. Az én hivatalom által biztosított folytonosság segített összehozni ezeket az elemeket.

Ezzel egyidejűleg az Európai Tanács a korábbiaknál fontosabb szerepet játszik a külkapcsolatok terén is. Megállapodtunk abban, hogy a globális partnerekkel való kapcsolatainkban a kölcsönösség elvére és a közös érdekek megtalálására kell törekednünk.

Az Európai Tanács alaposabb előkészítésének köszönhetően valóban a 27 tagállam nevében tudok megnyilvánulni. Túl a hosszú távú gazdaságpolitikán és a nemzetközi kapcsolatainkon a Lisszaboni Szerződésnek még egy területen van kedvező hatása: sikeresebben tudjuk kezelni a váratlan helyzeteket. Ez lényegi politikai minőség.

A brüsszeli szóbeszéd szerint ön rendszeresen latinul beszél egy közvetlen kollégájával. Igaz ez?

Se non è vero, è ben trovato. (Ha nem is igaz, mindenesetre jól hangzik.)