Úgy tűnik, hogy az új egyházi törvény nem hozott lényeges, tartalmi változást az 1990. évi IV. törvényhez képest a Magyar Katolikus Egyház számára; az új jogszabály elsősorban formai feladatokat jelent az egyháznak a következő hónapokban - mondta Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke a testület őszi rendes ülése után tartott sajtótájékoztatón csütörtökön Budapesten.

A bíboros úgy fogalmazott: "azt nem mondanám, hogy az utolsó pillanatban a parlamentben eszközölt változások egy teljesen új koncepciót hoztak volna be a korábban benyújtott törvényjavaslathoz képest". A törvény anyagának többsége tartalmilag megfelel a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi törvénynek - hangsúlyozta.

Erdő Péter arról beszélt, hogy "az 1990-es törvényt úgy tekintettük, mint a szabadságunk Magna Chartáját (...) amely először garantálta a polgári társadalmak normái szerint a teljes körű vallásszabadságot". Az ott megjelenő értékek garanciái megtalálhatók az új törvényben is - jegyezte meg.

Utalt arra, hogy a korábbi törvény végrehajtása során előfordult egyebek mellett az egyházak, felekezetek bejegyzésekor, hogy olyan egyházak is alakultak, amelyeknek a neve összetéveszthető volt a korábban már működő egyházakéval. Amikor a katolikus egyházzal összetéveszthető közösség kezdett működni, akkor a bíróságnál kezdeményezték a név megváltoztatását vagy az adott közösség megszüntetését - mondta.

Az MKPK elnöke hozzátette: ezek a törekvéseik "nem nagyon jártak sikerrel", ennek ellenére nem kezdeményeztek törvényhozói intézkedést ezen a területen.

Megjegyezte: az új egyházi törvény alapvető változása az, hogy nem a bíróságoknál, hanem a minisztériumban kell nyilvántartani az egyházakat tartalmazó hivatalos jegyzéket. Eddig is szerepeltek a bírósági bejegyzésben az egyház neve alatt, külön név szerint bejegyzett belső jogi személyek - például az egyházmegyék vagy a püspöki konferencia -, és annak a megjelölése is ott állt, hogy ki ezeknek a képviselőjük. Ezekre technikailag nagyon nagy szükség volt.

A kilencvenes évek első felében megállapodtak a bírósággal, hogy milyen módon jelentik a változásokat, illetve hogy ezek a nevesítetten bejegyzett jogi személyek hogyan igazolják az államilag nem bejegyzett, de elismert belső egyházi személyeket, például a plébániákat. Ez az a feladatkör, amely most átkerül a minisztériumhoz, ennek technikai részletei kívánnak még bizonyos pontosítást - hívta fel a figyelmet.