Az ichthyoszauruszok a földtörténeti középkorban éltek a tengerekben. Végtagjaik evezőformájúak voltak, testük alakja a mai delfinekéhez hasonlított. Csőrszerűen megnyúlt szájukban apró, hegyes fogak ültek, amelyekkel halakra és tintahalakra vadásztak.

Az Acamptonectes densus névre keresztelt állat maradványait 2005 májusában ásták ki a Braunschweighoz közeli Cremlingenben - közölte a múzeum igazgatója, Ulrich Joger a Die Welt című német lap szerint (www.welt.de). A csontváz mintegy 90 százalékát sikerült megmenteni, mindössze az uszonyokból hiányoznak darabok.

A német szakértők a leletet belga és brit kollégáikkal vizsgálták meg, majd végezetül két, a nagy-britanniai Speetonból származó másikkal együtt egy eddig ismeretlen fajként azonosították. Mivel az újonnan felfedezett fajok bejelentése szigorú nemzetközi szabályozás alá esik, a múzeum csak a héten ismertethette az új őshüllőt a PLoS című folyóiratban publikált cikk megjelenésével egy időben.

A halgyíkleletek nem szokatlanok Németország északi részén. Legutóbb szeptemberben fedeztek fel a braunschweigi múzeum kutatói egy jól megőrződött csontvázat a városban.

A legtöbb halgyíklelettől eltérően azonban a cremlingeni csontváz nem a 140 millió évvel ezelőtt véget érő késő jurából, hanem az azt követő kréta korból származik. A tudomány eddigi állása szerint az ichthyoszauruszok a jura végén kihaltak. A mostani felfedezés szerint tehát újra kell rajzolni a halgyíkok családfáját.

A lelet korát egy szerencsés véletlennek köszönhetően különösen könnyen meg lehetett határozni egy, a csontvázba zárt cápafog révén. A kréta korban az időszakra jellemző cápák éltek, amelyeket úgynevezett vezérkövületekként tartanak nyilván.