A Yomiuri Simbun japán napilap hétfői híre szerint a szigetország tiltakozni fog az ENSZ-nél, ha Kína benyújtja a kelet-kínai-tengeri kontinentális talapzatra vonatkozó igényét a nemzetközi szervezet illetékes bizottságának.

Peking egy héttel ezelőtt kilátásba helyezte, hogy gyakorlatilag a teljes Kelet-kínai-tengerre kiterjedő, egészen a japán Okinava-szigetek partjáig húzódó kontinentális talapzatra igényt nyújt be a nemzetközi szervezetnek. A lépés a lap szerint "megtorlásnak" tekinthető, amiért Tokió állami kézbe vette a Japánban Szenkaku, Kínában Tiaojü (Diaoyu) néven ismert szigetcsoport három tagját.

A kínai igény a vitatott szigeteket is magában foglalja.

Tokió a lap információi szerint arra fog hivatkozni, hogy az ENSZ Kontinentális Talapzatok Határáért Felelős Bizottsága nem dönthet a kérdésben, mivel arról viták esetén a nemzetközi Tengerjogi Egyezmény értelmében a szemben álló feleknek kell megállapodniuk. A japán kormány Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárhoz is tiltakozást fog eljuttatni, amiért Kína saját területének nevezte a Szenkaku-szigeteket egy, a bizottsághoz beadott térképen.

Japán álláspontja szerint a két ország gazdasági övezeteinek határát partjaiktól egyenlő távolságban kell kijelölni.

Az ENSZ Tengerjogi Egyezménye szerint egy tengerparttal rendelkező országot a partvonalától számítva 200 tengeri mérföldes (370 kilométeres) kizárólagos gazdasági övezetet illet meg, amely területen rendelkezhet a tengeri erőforrások kiaknázása felett. Ugyanakkor ha egy ország bizonyítani tudja, hogy kontinentális talapzata túlnyúlik ezen a távolságon, úgy maximum 350 tengeri mérföldes (650 kilométeres) szélességben formálhat igényt a tengerfenék kiaknázására. Ehhez bizonyítania kell az ENSZ-bizottság előtt, hogy a tengerfenék szárazföldi területének természetes meghosszabbodása.

A Kelet-kínai-tenger legszélesebb pontján is csak 360 tengeri mérföld széles. Kína és Japán hosszú ideje vitázik a tengeri határ kijelöléséről, eddig azonban egyik fél sem fordult az ENSZ-hez.