Ez a kutatás a Magyar Telekom és a Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoport közös kezdeményezése. Hogyan jött létre ez a kapcsolat?

A felmérés a Magyar Telekom és az SZTE között megvalósuló regionális együttműködés része. Szintén e program keretében indult az a "Bevezetés a mobilkommunikációba" című, harmadik féléve, fokozott érdeklődés mellett zajló előadássorozat, ami a felsőoktatási intézmény bölcsészhallgatói számára nyitott. A Telekom és az SZTE folyamatosan bővíti a hallgatók számára elérhető lehetőségeket, így a kommunikáció szakos hallgatók számára Nívódíjat írtak ki, az egyetemen zajló mobilos képzés pedig hamarosan újabb elemekkel bővül.

Mit kell tudnunk a Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoportról?

A csoport a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának oktatói és doktorandusz hallgatói által létrehozott tanszékközi fórum, ami a hazai kutatás eredményeinek kíván nyilvánosságot adni, valamint kutatási tevékenységével hozzájárulni a téma ismertségéhez és elismertségéhez.

A fiatalok mobil- és közösségi-médiahasználati szokásaira irányuló felmérés beindítása előtt már két kötetet is kiadott ingyenesen letölthető e-könyv formátumban, és már előkészületben van két újabb kiadványunk is. A Kutatócsoport tehát mind elméleti, mind gyakorlati szinten igyekszik nem pusztán bekapcsolódni a tudományos és az oktatási tevékenységbe, de új utakat, lehetőségeket is kidolgozni, bemutatni, és természetesen megvalósítani.

Mi a kutatás pontos célja?

Míg a világ számos országában próba-projektek keretében tesztelik a digitális mobil eszközök (e-könyv-olvasók, táblagépek, okostelefonok) oktatásban történő felhasználási módjait és lehetőségeit, eleddig sehol nem készült olyan átfogó, előzetes felmérés, amely pontos képet adna arról, hogy a diákok és a hallgatók miként viszonyulnak a projekteket megelőzően ezekhez az eszközökhöz: hogyan használják, milyen feladatok ellátására gondolják alkalmasnak, illetve mit várnak oktatási környezetben az ilyen eszközöktől.

Fontosnak tartjuk, hogy bármilyen próba projektet, bármilyen tananyagfejlesztést, illetve általános, a jövőre vonatkozó konklúziót, az erre épülő középtávú oktatás-metodológiai megfontolásokat meg kell előznie egy alapos, több témakörre kiterjedő, átfogó felmérésnek, illetve tájékozódásnak. Ennek során meg kell győződni a hallgatók oktatási környezetben történő mobil eszköz használati hajlandóságáról, illetve a mobil eszközökön alapuló tanulással kapcsolatos elvárásaikról, elképzeléseikről, amelyekre építve lehet elkezdeni egy komoly, középtávú metodológiai modell, és az ehhez kapcsolódó felhasználói alkalmazások fejlesztését.

Mely iskolákat érinti a felmérés?

Nincs kizárva semmilyen közép-, illetve felsőoktatási intézmény sem, amely Csongrád megye határain belül működik - vannak, akik intézményi szinten felkarolták a kérdőívek kitöltésének feladatát, és érkeznek egyéni érdeklődésből fakadó eredmények is

Az internetes kérdőíven kívül milyen más eszközökkel dolgoznak?

A kérdőíves felmérést szeretnénk majd kiegészíteni interjúkkal is, hogy közelebbi, személyesebb tapasztalatokkal pontosíthassuk a beérkezett válaszok alapján kirajzolódó eredményeket.

Melyek a kutatás hipotézisei?

A mobil eszközök technológiai fejlődése mára elérte azt a színvonalat, amelyre bátran lehet alapozni - a következő lépés az oktatási modellek, felhasználási lehetőségek, tartalom létrehozási projektek beindítása. Ezek azonban csak akkor lehetnek sikeresek és hatékonyak, ha összehangoljuk a hallgatói elvárásokat és készségeket az oktatási elképzelésekkel, mindezt az adott mobil technológiai háttér beható ismeretében.



Éppen ezért felmérésünk, kutatásunk, illetve az eredményeken alapuló elemzésünk és vizsgálatunk célja a hallgatói célcsoportok és az általuk ismert és használt (vagy használni kívánt, tervezett) céleszközök közötti viszony feltárása, és az erre épülő fejlesztési, módszertani feladatok és irányok megjelölése.

Ez a projekt, bár a világ több országában már tesztelik a telekommunikációs eszközök hatékonyságát az oktatásban, Magyarországon egyedülálló. Voltak, akik túl merésznek tartották, esetleg ellenezték a kezdeményezést?

Egyelőre nem találkoztunk ilyesmivel, inkább mindenki érdeklődéssel várja az eredményeket, ami azt jelzi, hogy sikerült egy olyan területet megcéloznunk, amely így vagy úgy, de sokak számára fontos kérdés már most, vagy rövidtávon azzá válhat. Hallgatói részről teljesen világos, hogy pozitív a fogadtatás, szívesen válaszolnak a kérdésre, hiszen egyrészt ők már ahhoz a generációhoz tartoznak, akik számára természetes a mobil eszközök jelenléte és hétköznapi használata. Az oktatók nyilván inkább az oktatási, tananyagra irányuló témában érdekeltek.

Azt mindenki látja, hogy valamilyen formában ezek az eszközök, illetve a hozzájuk kötődő szolgáltatások és alkalmazások hamarosan olyan elterjedté válnak, hogy kezdenünk kell velük valamit.

Mekkora az érdeklődés a diákok részéről?

Úgy tűnik, érdekli őket annak lehetősége, hogy a mobil eszközök megjelenjenek az oktatásban, így szerencsére folyamatosan érkeznek a válaszok. Az látszik, hogy a középiskolás korosztály kicsit aktívabb, reméljük, hogy az anyaggyűjtés végére nagyjából kiegyenlítetté válik az arány, de nem panaszkodhatunk, sokan segítenek nekünk abban, hogy valóban példa nélküli mintavétellel tudjunk dolgozni.

A mobilhasználat napjainkban inkább a szórakozással függ össze. Ez a hozzáállás változtatható lehet?

Szerintem nem kell feltétlenül változtatni: jelenleg is rengeteg olyan alkalmazást használnak a fiatalok, amelyek nem feltétlenül esnek a szórakozás kategóriájába: ott vannak a különféle kommunikációs, a dokumentum megosztó, a valós idejű együttműködést lehetővé tevő, vagy a hétköznapi ügyintézéseket megkönnyítő alkalmazások is.

Ma már nem csak puszta időtöltésre használható egy mobiltelefon, vagy egy táblagép, hiszen hivatalos vagy banki ügyeinket, utazásaink előkészítését, vagy akár egy prezentáció megvalósítását is intézhetjük ezeken az eszközökön, arról nem is beszélve, hogy kényelmesen tájékozódhatunk a világ dolgairól is. De az e-olvasóra is kerülhet tankönyv a legújabb krimi mellé - mint ahogy sokaknak már ez a természetes. Inkább úgy látom, hogy az oktatási modelleket kell közelebb hozni a jelenlegi felhasználói szokásokhoz - pontosan ezért tartjuk fontosnak a kutatás eredményét is.

Mikorra várhatóak eredmények, és ezeket milyen formában és céllal hasznosítják majd?

Reményeink szerint 2013. februárjában mutatjuk be az eredményeket:az elkészült tanulmányt nyílt hozzáférésű e-könyvben, illetve nyomtatott kiadásban is közzétesszük.

Amennyiben a kutatás eléri célját, és a mobilkultúra bevonhatónak bizonyul az oktatásba, kizárólag okostelefonokra kell gondolnunk? Ha igen, ez nem ad lehetőséget a kevésbé tehetős diákok diszkriminációjára?

Nem kizárólag okostelefonokról van szó, hiszen elég széles a paletta a notebookoktól a táblagépeken át az e-olvasókig számos eszköz áll már rendelkezésre. A mobil eszközök egyre "okosabbak" lesznek: ez annyit tesz, hogy egyre több tevékenységre válnak alkalmassá, hiszen olyan platformot biztosítanak, amelyre rugalmasan fejleszthet bárki bármilyen alkalmazást.

Számunkra pontosan ez az aspektus érdekes: látnunk kell, milyen alkalmazás, milyen felhasználási mód az, ami oktatási szempontból célravezető lehet. Pár éven belül nagy valószínűséggel már csak olyan képességű telefonokat és eszközöket tudunk beszerezni, amit ma "okosnak" hívunk, és az árak is rohamosan csökkennek: egy most megjelenő középkategóriás eszköz ára sok esetben megfeleződik egy év alatt, hiszen a gyártó egy újabb generációs eszköz piacra dobásával kénytelen teret csinálni magának.

Másrészt nagy kérdés, hogy lehet-e a saját készülékekre támaszkodva tervezni, vagy az eszközbeszerzéssel és terjesztéssel is foglalkozni kell. Mindkettőre van példa, és mindkettő működhet: van, ahol a hallgató egy táblagépet kap beiratkozásnál, majd erre az eszközre kapja meg a tanagyagot, valamint ezen az eszközön kell dolgoznia is, de olyan is, ahol egy alkalmazást kell letöltenie saját eszközére, és azon keresztül tud hozzáférni az oktatási anyagokhoz, valamint azon keresztül tudja benyújtani projektmunkáit is.

Ez persze a két szélsőség - nekünk az a feladatunk, hogy mérjük fel, mi az optimális megközelítés, és pontosan milyen lehetőségeink vannak a régióban, vagyis éppen a diszkriminációt szeretnénk elkerülni.