A helyzet súlyosságára az elmúlt években több szervezet és jelentés is felhívta a figyelmet. Legutóbb a hétvégén a sanghaji statisztikai hivatal arról számolt be, hogy míg a sanghajiak csaknem 100 százaléka beszéli az országszerte használt köznyelvet, a mandarint, tízből mindössze nyolc lakos beszéli ma valamilyen szinten a sanghaji nyelvjárást, a 13 és 20 év közötti fiatalok pedig az átlagnál is jóval kevesebben és rosszabbul. Drasztikusan csökken azoknak az aránya is, akik öt percnél tovább képesek sanghaji nyelvjárásban beszélni és kérdésekre válaszolni.

A jelenség oka többrétű. A sanghaji gyerekek az iskolákban a hivatalos nyelvváltozatot használva tanulnak, a helyi nyelv választható tárgyként tanulható. A sanghaji nyelvjárás a sztenderd kínaival mindössze 40 százalékban egyezik, a kötelező angol nyelv mellett kevesen szánnak időt és energiát annak elsajátítására. A városban ráadásul egyre kevesebbszer hallani helyi nyelven beszélőket, mivel mind több munkás érkezik az ország más térségeiből. Gyakran maguk a tanárok sem városbeliek, tovább nehezítve ezzel a helyzetet. Amennyiben nem történik gyors változás, a nyelvjárás a következő két-három évtizedekben akár teljesen el is tűnhet - kongatták meg korábban a vészharangot kínai nyelvvédők.

Kínában 1985-től a pekingi dialektusra épülő mandarint, a sztenderd kínait kötelező használni az oktatásban a nyelvi egység megteremtését elősegítendő. A központ törekvése sikerrel is járt, az egységesítés kárát ugyanakkor a helyi dialektusok látják.

A sanghaji nyelvjárás védelmére annak óvodákban és általános iskolákban való kötelezővé tételét szorgalmazzák a nyelvészek, a város vezetése pedig televízió-, rádióprogramokkal, nyelvvédő klubok szervezésével igyekszik segíteni.