A Brian Hynek (Laboratory for Atmospheric and Space Physics [LASP], Colorado University, Boulder) által vezetett kutatás során egy körülbelül 45 négyzetkilométeres – nagyjából Boulder kiterjedésével megegyező -, sós (kloridos) üledéket tartalmazó területet vizsgáltak a Meridiani Planumon, az Opportunity marsjáró leszállóhelyének közelében. Földi megfelelőikhez, például a Utah államban található Bonneville sós síksághoz hasonlóan a kiterjedt sós üledékeket a Marson is az elpárolgott nagy tömegű víz bizonyítékának tekintjük.

A domborzat digitális feltérképezése és az üledékes terület felszínformáinak ásványtani elemzése alapján az egykori tómeder nem lehet idősebb 3,6 milliárd évesnél, azaz jóval későbbi a bolygó “vizes” korszakánál, annál a periódusnál, amikor a Mars még elég meleg lehetett ahhoz, hogy bolygószerte nagy mennyiségű folyékony felszíni víz legyen. A Mars az egész Naprendszerrel együtt mintegy 4,6 milliárd évvel ezelőtt alakult ki.

Hynek szerint a sokáig létező tó korának felső határát elég jól meg lehet becsülni, ezért szinte biztosak lehetünk abban, hogy az egyik utolsó, említésre méltó méretű marsi tó maradványával van dolgunk. A sóréteg vastagsága és kiterjedése alapján a kutatók úgy becsülik, hogy a tó sókoncentrációja a földi óceánokénak mindössze 8 százaléka volt, ezért a létezése nagy részében alkalmas lehetett mikrobiális élet hordozására. Ez persze pusztán a sótartalom alapján tett feltételezés, hiszen Hynek is megjegyzi, hogy más tényezőkkel – például a savasság szintjével – nem foglalkoztak a kutatás során.

Az eredményeket részletező szakcikk a Geology c. folyóiratban jelent meg.