Pénteki eskütétele után elmondott beiktatási beszédében Caj nem tett említést arról, hogy tartani akarja-e magát az "egy Kína" elvét rögzítő, úgynevezett 1992-es konszenzushoz. Utalt mindazonáltal arra: tiszteletben tartja "a történelmi tényt", hogy a felek annak idején nézeteltéréseik kiküszöbölésére "kölcsönös megértésre" jutottak.
Azt hangoztatta, hogy kormánya a Kínai Köztársaság (Tajvan) alkotmánya és a már létező törvények szellemében felelősségteljes szerepet vállal a Tajvani-szoros két partja közötti béke és stabilitás fenntartásában. Az alkotmány tartalmazza az úgynevezett "egy Kína" koncepciót, de ezt Peking és Tajpej eltérően értelmezi.
Az 59 éves új elnök hangsúlyozta népes hallgatósága előtt: a tajvaniaknak a legutóbbi választáson is sikerült megmutatniuk a világnak, hogy szabad és demokratikus népet alkotnak. Kijelentette: elkötelezett Tajvan szuverenitásának és területének, valamint a szabadságnak és a demokráciának a védelme mellett.
Caj felsorolta azokat a problémákat, amelyek megoldása kormányára vár. Ezek között említette a nyugdíjrendszer és az oktatási rendszer reformjától kezdve a környezeti és a pénzügyi, igazságügyi területeken át a táguló jövedelemkülönbségeket, a szociális hálóban jelentkező hiányosságokat.
Az elnök külön kitért arra, hogy Tajvannak aktív szerepet kell vállalnia a regionális ügyekben, e nélkül ugyanis - mint fogalmazott - elveszíti jelentőségét a nemzetközi porondon. A Tajvani-szoros két partja közötti kapcsolatokról szólva kijelentette: ezek a béke és a kollektív biztonság szerves részét képezik. Utalt arra, hogy elnökként a fokozódó kelet-kínai-tengeri és a dél-kínai-tengeri problémákkal kapcsolatban az ország szuverenitását és területét érintő javaslatokat fog tenni, lehetővé téve a közös fejlesztést.
Peking azt szerette volna, ha a Demokratikus Haladó Párthoz (DPP) tartozó Caj beiktatási beszédében kijelenti: tartja magát az "1992-es konszenzushoz", ám a jelek szerint ő a diplomatikusabb, viszont nem elhatárolódó megfogalmazás mellett döntött.
A több mint 20 évvel ezelőtti kétoldalú találkozón a felek elfogadták, hogy Tajvan és a kínai szárazföld egyetlen ország részei, de tajvani oldalról ezt úgy értelmezik, hogy a szárazföldi "országrész" a tajpeji székhelyű Kínai Köztársasághoz tartozik, Pekingben pedig úgy, hogy Tajvan szigete a Kínai Népköztársaság elválaszthatatlan része. (A Kínai Köztársaság kormányának képviselői 1949-ben vesztes polgárháborút követően menekültek Tajvanra.)
A DPP, amely a Kuomintanggal szembeni ellenzéki mozgalomból éppen 30 éve alakult párttá, korábban tagadta, hogy annak idején konszenzus jött volna létre. A párt, amely a januári választásokon földcsuszamlásszerű győzelmet aratott - és nem csak az elnök személyét adja, de a törvényhozásban is abszolút többséget szerzett -, a kezdetektől a tajvani identitás szószólója, és a függetlenség, a szuverenitás kinyilvánításának támogatója.
