A tudományos felismerések és a hozzájuk kapcsolódó megoldások nem tették könnyebbé a szülést a mai asszonyoknak. Sőt, talán mintha egyre nehezebben adnánk oda magunkat a szülés erejének, sodrásának. Rengeteg cikk, felkészítő, könyv foglalkozik azzal, hogy nőknek információt adjon a fájdalommentes szülésről, a természetes szülés fontosságáról és teljességének megéléséről. Mégis, évről évre növekszik a császármetszéssel világra hozott kisbabák száma.

 Hogy megérthessük azt, ami a szülőanyával és gyermekével történik, tisztában kell lennünk vele, hogy a szülésnek nemcsak fizikai, hanem lelki összetevői is vannak.

Erre a kilenc hónapos csodára óriási hatással vannak az érzelmek, az anya hangulatai, gondolatai és spiritualitása egyaránt.

Jó lenne, ha azzal az alaphelyzettel indulnánk a szülésnek, hogy minden úgy lesz a legeslegjobb, ahogyan történni fog. Jó lenne, ha az anya biztonságban érezné magát és gyermekét a szülőszobán. Jó lenne, ha nyugodt szívvel tudná átadni babáját az orvosnak, szülésznőnek avagy bábának.

Sajnos a legtöbb esteben anyák egymás elvárásait veszik magukra az információhiány vagy épp az információdömping miatt. Nagyon sok anya nagyon sok élményt oszt meg egymással a neten, klubbokban. Ezek gyakran megalapozatlan rémhírek, érzelmek hatása alatt íródott történetek, gyakran az eltorzított valóság egy-egy darabjai. A többnyire elsőszülő anyák ezek alapján, felszíni információk mentén próbálnak összerakni egy elváráshalmazt.

Fontos lenne a mély és pontos önismeret ahhoz, hogy egy reális, valódi szülés-elképzeléshez kerüljünk közelebb. Mert ami az egyiknek fontos, az a másiknak kevésbé.

A stabil érzelmi háttér a legnagyobb segítség a szülésben. Mert a szülés pillanata, a vajúdás órái folyamatos tükröt tartanak nekem, magamról. Tehát, ha vajúdás közben tetszik, amit a tükörben látok, tudok haladni, és szülni, ha pedig nem, akkor egy darabig küzdhetek magammal, aztán ha nem, segíthetnek a beavatkozások, aztán ha az sem, akkor a műtét megment a szélmalomharctól.



Ha sikerülne megtanulni úgy gondolni a szülésre, mint egy kapura a felnőtt nő, az anyaság felé, akkor sokkal mélyebben megérthetnénk azokat az érzelmi szálakat, amik mozgatják a folyamatot és segítik ezt. Használhatnánk az erejét, a lendületét, a sorsfordító száguldását ahhoz, hogy önmagunkkal mélyebb kapcsolatot építsünk ki.

Egy szülés 300 önismereti órával ér fel, örüljünk neki, hagyjuk, hogy átalakítson, transzformáljon minket és megkönnyítse a gyermekünkkel való kötődésünket. Keressük az egyensúlyt, mert az arany középút mindig a legrövidebb és a legbiztonságosabb is.