Carlos a Sakál, ismét címlapokon

A világ egykor leghírhedtebb és a hatóságok által az egyik leginkább keresett terroristájának egy 43 évvel ezelőtti kézigránátos támadásért kell felelnie.

A párizsi Drugstore Publicis bevásárlóközpontban, amely a boulevard Saint-Germain és a rue de Rennes sarkán működött, 1974. szeptember 15-én végrehajtott merényletben ketten meghaltak és 34-en megsérültek. Ez a legrégebbi terrortámadás, amiért az 1970-es és 80-as évek elsőszámú közellenességének, a jelenleg 67 éves Carlosnak három héten át kell válaszolnia a különleges törvényszéknek, amely 17 tanút és két szakértőt hallgat meg.

Öreg Sakál nem vén Sakál

Az ősz hajú, lefogyott és megöregedett, szemüveges Carlos mosolyogva, elegáns öltönyben érkezett tárgyalásra, és foglalt helyet a vádlottak padján, ahol kezet csókolt ügyvédjének, Isabelle Coutant-Peyre-nak, akivel 2001-ben között házasságot, majd csókokat küldött az újságíróknak is.
Az ellene felhozott vádakért a Sakál újabb életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtható.



A venezuelai állampolgárságú Carlos azonban már több mint húsz éve ül börtönben Franciaországban. Szudánban 1994-ben fogta el a francia titkosszolgálat, s 1997 végén életfogytig tartó börtönre ítélték egy 1975-ben Párizsban elkövetett hármas rendőrgyilkosságért.

Elvileg 2012-ben kérhette volna, hogy feltételesen szabadlábra helyezzék, de 2011 decemberében az 1982-83-ban elkövetett merényletekért újabb életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte a héttagú terrorizmusellenes bíróság. Ez utóbbi ítéletet 2013-ban megerősítette a fellebbviteli bíróság.

Felelnie kellett a tetteiért

Carlos 35 évvel ezelőtt Franciaországban négy robbantásos merényletet követett el, amelyben 11-en vesztették életüket és mintegy 150-en megsebesültek.

Az újabb per Carlos helyzetén nem változtat, célja az áldozatok hozzátartozóinak elégtételt adni, és a terrorista franciaországi merényleteinek történetét rekonstruálni. A védelem a 43 évvel ezelőtti tettek egy részének elévülése miatt magát a pert is vitatja.


 

"Mi értelme ilyen hosszú idő után lefolytatni ezt a pert? Extravagáns" - mondta Isabelle Coutant-Peyre, Carlos ügyvédje.

Az igazságszolgáltatás azonban arra hivatkozva elvetette ezt az érvet, hogy az elévülés megszakadt azok ügyek által, amelyek miatt a terroristát már bíróság elé állították. A most vizsgálandó eset pedig Carlos "kitartó terrorista elköteleződésének" részét képezi az ügyészség szerint.

Az El-Vatán című algériai lapnak 1979-ben adott interjúban Carlos elismerte, hogy ő hajtotta végre az 1974-es támadást, párizsi kihallgatásán azonban tagadta felelősségét.

A vád szerint a merénylet összefüggésben állt a hágai francia nagykövetségen 1974-ben végrehajtott túszejtéssel. A Japán Vörös Hadsereg nevű felkelőcsoport egyik kommandója, amely a Népi Front Palesztina Felszabadításért nevű szervezethez tartozott, a túszok elengedéséért cserébe a párizsi Orly repülőtéren két hónappal korábban elfogott egyik tagjuk szabadon engedését követelte a francia hatóságoktól.

Az ügyészség azt állítja, hogy Carlos, aki ekkoriban a népi front különleges osztagának volt a tagja, azért hajtotta végre a kézigránátos támadást, hogy a francia kormányra nyomást gyakoroljon. Sikerrel is járt, miután a francia hatóságok el is engedték japán foglyukat, aki Jemenben csatlakozott a hágai túszejtő kommandó tagjaihoz.

Carlos korábbi társai is azt vallották, hogy ő hajtotta végre a párizsi támadást. A nyomozók azt is állítják, hogy a kézigránátok abból az 1972-ben egy amerikai katonai bázisról ellopott csomagból származnak, amelynek tartalmát a hágai túszejtők használták, és amelynek egy részét Carlos akkori szeretőjénél találták meg Párizsban.