Mi lesz Németországban?

 
A Corvinus Egyetem tanára szerint váratlan tényezők befolyásolhatják ugyan a választási eredményeket, ám nem valószínű, hogy ez a mostanra kialakult erőviszonyok változásához vezetne. Tartósnak tűnik az Angela Merkel kancellár vezette, konzervatív Kereszténydemokrata Unió (CDU) és testvérpártja, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) fölénye és a legnagyobb riválisnak számító, jelenlegi nagykoalíciós partner, a szociáldemokrata SPD mélyrepülése.

A szociáldemokrata vezetésű alsó-szászországi kormány váratlan felbomlása augusztus elején - és az előrehozott tartományi választások kiírása október 15-re - aligha erősíti a szociáldemokraták pozícióját. Mint ahogy nem használ a hónapokkal ezelőtt újdonsült pártelnökként még valóságos politikai "repülőstartot" vett Martin Schulz vezette SPD-nek az a vita sem, amely a volt szociáldemokrata kancellárnak, Gerhard Schrödernek a Vlagyimir Putyin orosz államfőhöz közel álló Rosznyefty olajipari vállalatnál várható igazgatói állása körül alakult ki.

Az SPD hasonló, választások előtti meggyengülése a szakértő szerint ugyanakkor korántsem előzmény nélküli: 2009-ben Angela Merkel riválisaként az akkori szociáldemokrata kancellárjelölt, Frank-Walter Steinmeier mindössze 23 százalékot szerzett, 2013-ben az ugyancsak a hivatalban lévő kancellárral szemben a volt szociáldemokrata pénzügyminiszter, Peer Steinbrück 25,7 százalékot ért el. A dolgok pillanatnyi állása szerint Martin Schulz támogatottsága sem lesz magasabb ennél.

Befolyásolhatják ugyan a közvélemény hangulatát a belső biztonságot érintő események, mindenekelőtt esetleges terrorista jellegű merényletek Németországban, de az ország határain kívül is, mint például a csütörtöki barcelonai gázolásos merénylet. Egy ilyen esemény újra felértékelheti a menekültpolitikának a német választási kampányban kissé háttérbe szorult szerepét, ami a bevándorlásellenes párt, az Alternatíva Németországnak (AfD) számára jelenthet felhajtóerőt. A helyzet sajátossága ugyanakkor, hogy ebből a szociáldemokraták aligha húzhatnának hasznot, mivel a migrációs politika alakításáért a nagykoalíció tagjaként maguk is felelősséget vállaltak - értékelte a szakértő.

A választások eredményeként szóba jöhető koalíciós lehetőségekkel kapcsolatban - a közvélemény-kutatási adatokat figyelembe véve - Kiss J. László rámutatott: a CDU/CSU által leginkább előnyben részesített forgatókönyv a 38-40 százalékon álló kereszténypártok és a német alsóházba nagy valószínűséggel visszakerülő, 7-9 százalékos támogatottságú liberális, szabad demokrata párt, az FDP koalíciója lenne. A szövetségi köztársaság legnépesebb és ezért leginkább reprezentatívnak tekintett tartományában, Észak-Rajna-Vesztfáliában is ez a koalíciós formáció jött létre a 2017-ben tartott tartományi választásokat követően. A többségalkotásnak ez a formája a jelenlegi adatok szerint azonban korántsem nevezhető biztosnak.

Valószínűbbnek tartott forgatókönyv az FDP és a Zöldek részvételével a CDU vezette hármas koalíció. Ilyen típusú koalíció jött létre az idei tartományi választásokat követően Schleswig-Holsteinben.

Daniel Günther, az új, CDU vezette schleswig-holsteini tartományi kormány miniszterelnöke arra utalt, hogy a 7-10 százalékon álló AfD várható parlamenti bejutásával hatpártivá bővülő Bundestagban országos szinten is hozzá kell szokni a hárompárti koalíciók gyakorlatához, ami tartományi szinten már elfogadottá vált. Volker Bouffier, a hesseni, CDU vezette tartományi kormány miniszterelnöke az ilyen típusú koalíciók érdekében a Zöldekkel folytatott közös kormányzás pozitív tapasztalatait emelte ki.

Végül harmadik lehetőségként szóba jöhet a jelenlegi konzervatív-szociáldemokrata nagykoalíció újbóli megalakulása, amit valójában egyik párt sem akar . Ez a forgatókönyv váratlan tényezők hatásaként és a választási eredmények aritmetikája alapján nem zárható ki, még akkor sem, ha az ellenérvek nyilvánvalóak. A tartós nagykoalíció ugyanis hagyományosan a politikai széleket erősíti és a pártarculatok összemosódásához vezet, és mindez a kisebbik partner SPD szempontjából már eddig is, időről időre szavazatveszteségekhez vezetett.

A szakértő szerint Angela Merkel kancellár tartós népszerűsége számos tényezővel magyarázható. Mindenekelőtt a gazdasági eredményekkel: a rekordalacsony, hárommillió alatti munkanélküliséggel, amelyet a CDU választási programja szerint 2025-ig 50 százalékkal csökkenteni kíván, és ez a teljes foglalkoztatottság feltételeit teremtheti meg. A magas foglalkoztatottság - 43-44 millió munkavállaló - és a társadalombiztosításon alapuló munkatevékenység növekedése - rekordszintű adóbevételeket biztosít és lehetővé tette a keleti tartományok javára szolgáló aszimmetrikus nyugdíjemelést.

Noha a hazai össztermék (GDP) mintegy 8 százalékát kitevő német kereskedelmi többlet a nemzetközi viták középpontjában áll, nem kérdéses, hogy ez a német versenyképesség bizonyítéka.

Emellett a sajátos merkeli politizálási módszer is hatékonyan befolyásolja a közvéleményt. Ez egyfelől a polarizáció gyengítésére irányul, nem ritkán az ellenfél vagy rivális álláspontjának átvételével . Másfelől jellemzője az is, hogy a kancellár egymásnak korábban ellentmondó érvek integrálásának gyakorlatát követi. A menekültkérdésben például Merkel ma már egyidejűleg beszél a migráció helyi okainak megszüntetéséről, a külső határok védelméről és a "veszélyeztetők" következetesebb kiutasításáról is, de arról is, hogy egyoldalú humanitárius döntése, azaz 2015 szeptembere többé nem ismétlődhet meg.