Nemrég megszületett a strasbourgi központú Emberi Jogok Európai Bizottságának döntése a kisegyházak kártalanításáról. Ez kimondta: a magyar egyháztörvény sérti a panaszos egyházaknak az Európai Emberi Jogi Egyezményben biztosított gondolat-, lelkiismeret és vallásszabadságát. Így a jogsértések miatt a bíróság a magyar államot vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére kötelezte. Önök mennyit kaptak?

Ez nem a pénzről szól, sokkal inkább magáról az ítéletről. Ez elsősorban azt mondta ki, jogszerűtlen volt a deregisztráció. Igaz, előtte már a Velencei Bizottság is készített egy tanulmányt, ami 111 pontban kifogásolta a törvényt. Ezután a törvényalkotók toldozgatták-foldozgatták kicsit, majd az Országgyűlés hozott egy még rosszabbat.

De mégis milyen összegről beszélünk?

Anyagilag nevetséges dolgokat lehet megítélni. Persze nem lehetett nagy összegekre számítani, hiszen például a strasbourgi bíróságnak magyar tagja is van, akit a kormány delegál. Kéz kezet most.

Amit megítéltek, nem kártérítés volt, inkább részleges kárenyhítés. Amit normál esetben kaptunk volna, annak az egyharmadát ítélték meg nekünk.

Ráadásul hiába van strasbourgi ítélet, a kormány 2014 óta nem tesz neki eleget. Persze hibás az egész működési rendszer. Mert hiába hoz egy ítéletet egy európai bíróság arról, hogy törvényt kell változtatni, hogyha azt a magyar országgyűlési képviselőknek kell megtenniük. Őket nem lehet kötelezni arra, hogy olyan törvényt hozzanak, amit nem akarnak - akár lelkiismereti okokból, akár érdekből.

Akkor ennek igazán nincs is értelme?

Lenne ennek értelme olyan országokkal szemben, ahol demokrácia van. Ahol számít valamit egy közösség értékítélete, ahol ez a közösség úgy határoz, ez bizony nem egyezik meg a demokratikus normákkal. Nem kötelezni kellene az országokat, hanem maguknak az országoknak kellene úgy dönteni, azért kell változtatni, mert a saját közösségünk nem tartja etikusnak vagy demokratikusnak amit teszünk. Na, ez nálunk nem működik.

Akkor ez politikai kérdés?

Nem. Ez egyházi kérdés. Nem Orbán Viktor találta ki, hogy üldözni kell az kisegyházakat, hanem a katolikus egyház és az ő szellemi vezetői. Nem véletlen, hogy az a Semjén Zsolt most a miniszterelnök-helyettes, aki doktori disszertációját a vallásüldözésből írta.

Persze politikai egyezség része volt, mikor a Fidesz megegyezett a katolikus egyházzal, hogy a szavazatokat hozzájuk vonzzák be. Nemcsak pénzt ígértek cserébe, de azt is hogy minden más egyházat megszüntetnek. Ez volt az alku tárgya. Ez pedig a katolikus egyház számára mindennél többet ért, hiszen pénz neki nem kell. Abból annyi van, amennyit kérnek: ne felejtsük, ők csinálják az oktatáspolitikát, a kultúrát, a házasságot, a keresztelést stb.

Hogyan tudnak ez ellen fellépni? Önöket, és más kisegyházakat is a starsbourgi perben közösen képviselték a TASZ jogászai.

Ilyen közösség igazából nincs. Ez csak egy perközösség volt, de mindenki másként élte meg ezt a dolgot.

Önök hogyan?

Anyagilag nem jól. Mivel nem vagyunk hajlandóak egyesületként működni, végelszámolásra ítéltek. Erkölcsileg meg valahogy úgy éljük meg, mint annak idején a zsidóüldözésnél: viseljük - lélekben - a sárga csillagot, a megbélyegzést, hogy másodlagos emberek vagyunk a saját hazánkban.

A közösség nem zilálódott szét?

Az erősebbeket erősebbé tette, a gyengébbeket megfélemlítette - ez így működött más közösségeknél is a történelem folyamán.

Ezzel a törvénnyal az a baj, hogy éppenúgy legális, mint a náci Németországban voltak a zsidótörvények.

Nem érzi erősnek a párhuzamot?

Nem szabad ezt másnak vagy kisebbnek gondolni. Valójában ezek emberiségellenes bűntettek, amikért valakiknek majd egyszer felelniük kell.

 Van önben bosszúvágy?

Bennem nincs. Ez csak történelmi előrelátás. Egy hatalom, amely nagy erőkkel robog előre, felperzseli maga mögött a dolgokat... és ebből a parázsból olyan tűz lesz, ami majd útóléri és őket égeti el. Jó példa francia forradalom: aki egyik nap még ítélt, az a másik nap a vesztőhelyen találta magát.

Akárhogy is, a mostani magyar törvény épp olyan, mint a zsidótörvények. Azok is vallási törvények voltak. Kimondták, hogy vannak „jó” meg „rossz” vallások. Épp, ahogy ma Magyarországon.

Milyen a viszonyuk a többi kisegyházzal?

Nincsen kapcsolatunk velük.

De az érdekük talán ez lenne...

Az egyházak nem működnek érdekek mentén. Bevallom, volt több próbálkozás, de ezek teljesen haszontalanoknak bizonyultak. Nincs rossz személyes viszonyom például Iványi Gáborral, de nincsen érdekközösségünk. Más emberek vagyunk, más a hátterünk, más a habitusunk.

Ami igazán bánt az inkább a bentmaradt egyházak hozzáállása, azoké, akik a kizárt egyházak pénzét kapják meg.

Ezt kifejtené?

A törvény szerint egy adott évben az egy százalékot kétféle úton kapják meg az egyházak. Az egyik fele a dolgozók adóból felajánlott összege. Ez ugye kiad egy létszámot, hogy ki, kinek ajánlotta fel. Ezen létszám alapján a magyarországi személyi jövedelemadó teljes összegének egy százaléka normatív támogatásként kiosztásra kerül azok között a vallások közt, akiket a törvény megnevez. Magyarán az a pénz is kiosztásra kerül, amit eddig a kisegyházak kaptak meg.

Levélben megkerestem az összes bent maradt egyházat, hogy legalább ezt adják vissza. Ennyit megtehetnének, hiszen ők öt éve kapják meg - de mondhatnám úgy is lopják el a mi pénzünket. Nem is válaszoltak. Na, ezt élem meg fájdalomként.

Milyen nagyságrendről beszélünk?

A római katolikus egyház nagyjából 300 milliárd forintot kap egy évben. Amiről én beszélek, az nincs 300 millió.

Az összes kisegyház együttvéve?

Igen. Az összes kisegyház igénye nincs együtt 300 millió forint. Kivéve ebből az Iványi Gábor-féle Evangélikus Testvérközösséget - mert ők más nagyságrend, hiszen nekik van egy széles intézményrendszerük.

Milyennek látja a jövőt?

Egyházat könnyű alapítani, megszüntetni viszont lehetetlen. Tudunk olyan történelmi példát, hogy egy vallás úgy maradt fenn, hogy már hívei sem voltak, amikor valaki rátalált egy iratra és újraépítette az egészet. Lehetséges, hogy a magyarországi kisegyházak mindegyike túléli ezt a megalázó időszakot. Mi biztosan túlélünk.