Mindenki más stílusú, más-más színekben pompázó,
hangulatos esküvőről álmodozik, és ez így van jól. A számtalan helyszín és különböző kellékek, kiegészítők és ételek között válogatva bizonyára elgondolkodtál már azon, hogy vajon mindig is ezek voltak-e a szokások, meg hogy egyáltalán a szokások honnan származnak.
Mindent a maga idejében!
Nagyanyáink korában bizony nem egészen úgy zajlott egy átlagos esküvő, mint napjainkban. Akkoriban egy igazi falusi közösségben pontosan meghatározott sorrendje volt az esküvők minden pillanatának. Azt, hogy a menyasszonyt mikor kérik ki, hogy mikor mennek a templomi és a polgári szertartásra, mind a régi hagyományok határozták meg.
Ha akkoriban házasodtatok volna, esélytelen lett volna, hogy titokban tegyétek meg, mint Rómeó és Júlia. Hogy miért? Mert abban az időben a házasodó pár menyegzőjének időpontját három héten át minden vasárnap kihirdették. Manapság divatos esküvői ajándékkal meglepni az ifjú párt. Ez is egy, a nagyanyáink idejéből származó szokás, bár akkoriban még pontosan meg volt határozva, kinek mivel kell érkeznie a nagy napra.
Tervezitek, hogy a Ti esküvőtöket is egy hatalmas buli fogja zárni? Nem is gondolnátok, de ez hasonlóan volt a régi időkben is. A szokás, ami kötődik a mulatozáshoz, pedig akár a mai modern korban is megállja a helyét. Egy olyan eseményről beszélünk, ami kicsiknek és nagyoknak egyaránt garantáltan jó szórakozást nyújt.
Akkoriban az ifjú pár könnyekig hatódott, romantikus, szerelmes táncát követte még egy hangulatos tánc. Ez a tánc a meghittség miatti könnyeket pillanatok alatt változtatta a jókedv, a nevetőgörcs könnyeivé. Ezt az igazán szórakoztató táncot hívták bolond menyasszonytáncnak. A név frappáns és árulkodó. Ennek a főszereplője azonban nem nő volt, ebben rejlett a bolondsága. Egy menyasszonynak öltözött férfi vendég volt az, akit a meghitt friss házasok tánca után fel lehetett kérni. A szórakoztató táncikálás közben adományokat is gyűjtöttek, a befolyt pénzt pedig a tánc végén az ifjú párnak adták, ezzel a jelképes összeggel támogatva a fiatalok kezdődő közös életét.
Nemzetközi esküvői szokások
Nem is gondolnánk, de vannak olyan tradíciók is, amelyeket bizonyos nemzetektől vett át szinte az egész világ. Valami kölcsön, valami új, valami kék… ezek a menyasszony “felszerelésének” hagyománytisztelő részei, ez úgy gondoljuk, mindenkinek evidens. De vajon az is ennyire egyértelmű-e, hogy mit jelképeznek a viselt tárgyak? Na és vajon az, hogy honnan származik ez a szokás? Ezt a tradíciót az angoloktól tanulta el mindenki, a tárgyak jelentése pedig mind igazán szentimentális. A kék szín viselése a hűséget, míg az új tárgy a pár szerencsés jövőjét kívánja biztosítani. A valami régi pedig talán a legkedvesebb mind közül, hiszen ennek az a feladata, hogy emlékeztesse a menyasszonyt, hogy a családra és a barátokra mindig számíthat, még ha a hajadoni életet maga mögött is hagyja. Na és a gyűrű? Az egy igazán romantikus, az egyiptomiaktól származó szokás, amely a folytonosságot, az örökkön-örökké tartó hűséget és szerelmet jelképezi.
