A téma nagyon megosztó. Sok szülő be sem vallja, hogy iskoláskorú gyermeke még mindig a szülői ágyikóban alussza az igazak álmát, mások mindenféle praktikát bevetnek, hogy csemetéjük végre birtokba vegye a bútordarabot.
(Majdnem kimaradt azon “szuperanyák” tábora, akinek “szupergyermeke” már alig, hogy kibújt a biztonságot adó pocakból, azonnal a saját ágyikójában aludt, sőt egyenesen lenézik azokat a szülőtársakat, akik nem voltak elég következetesek, és nem sikerült ezt a mércét megugraniuk.)
Azoknak, akik még azért bíznak benne, hogy a kisded nem a hitvesi ágyból fog az érettségi bankettre menni, összeszedtünk néhány praktikát a cél eléréséhez.
Amivel érdemes tenni egy próbát
● Beszélgessünk a gyermekkel, hátha kiderül, hogy a ludas valamilyen képzelt “szörny”, aki esetlegesen egy kedves kis mese vagy mondóka hatására odébbáll az ágy rejteke alól, és megszűnik a gyerkőc félelme.
● Igyekezzünk megtanítani neki, hogyan aludjon el egyedül - semmiképp sem a drasztikus megoldásokra gondolunk, hanem lépésről lépésre, hogy tudja, akkor is biztonságban van, ha anya vagy apa nincs ott az ágyban vagy az ágy mellett.
● Tegyük vonzóvá az ágyat a
NETBoltnál kapható kedvenc mesehősös ágyneműhuzatával, plüss állatával vagy egy “anyaillatú” kis ruhadarabbal. Ha felkínáljuk a választás lehetőségét, úgy érzik, ők irányítják az eseményeket, és magabiztosabbá válhatnak.
● Játékosan, jutalmazva is haladhatunk. Ha minden ágyban töltött éjszaka egy jó élménnyel, mókázással jár, akkor könnyebben érhetünk el eredményt.
Szabályok kicsiknek és nagyoknak egyaránt
Nekünk, felnőtteknek feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy hosszú távú eredményt csak kitartó munkával érhetünk el. Nem szabad azonban görcsössé, türelmetlenné válni. (Nem véletlen halljuk/olvassuk szülők sokaságától, hogy a gyereknevelés mekkora önismeretet és önfegyelmet igényel). Sem a büntetés - de annak megemlítése - is komoly visszaesést eredményezhet.
A szabályok lefektetése azonban elengedhetetlen. A gyermeknek pontosan tudnia kell, hogy mit várunk tőle. Ha például hétvégenként vagy szünidőben - mikor nem kell óvodába, iskolába menni másnap - megengedett a szülők ágyába való befészkelődés, akkor azt is tudnia kell, hogy ez miért és mikor kivétel. Nagyon fontos az őszinte kommunikáció, természetesen úgy és olyan szinten, hogy az befogadható legyen a számukra.
Egy kisgyermek a leginkább a szeretetre, a megértésre és az elismerésre vágyik. Ha azt tapasztalja, hogy egy-egy apróbb sikere büszke, mosolygós szülővé varázsol, akkor azt az utat fogja követni.
