Az írás rámutat, hogy a veszélyhelyzet egyáltalán nem enyhe korlátozás: bár a különleges jogrendek legtöbb formáját csak az Országgyűlés rendelheti el, a jelenleg hatályos veszélyhelyzeti állapot esetében ez a döntés kizárólag a kormány hatásköre, ahogyan a veszélyhelyzet megszűnésének megállapítása is. A kormány a felhatalmazási törvénnyel ráadásul az egyetlen, az Országgyűlés számára biztosított ellenőrzési jogosítványt – amely szerint a kormány által tizenöt napra meghozott rendkívüli intézkedések hatályának meghosszabbításához parlamenti felhatalmazás szükséges – is elvonta egy esetleges működésképtelen állapotra hivatkozva.
Az elemzés ezzel összefüggésben kiemeli, hogy a törvényhozás online működésének feltételeit az elmúlt hetekben több országban (pl. a szintén az autokrácia felé rohanó Lengyelországban) és az Országgyűlésnél jóval nagyobb és bonyolultabb Európai Parlamentben, pusztán a képviselők birtokában lévő számítógép, nyomtató és szkenner segítségével megteremtették. Az intézet elemzése többféle jogtechnikai megoldást is felvázol (házszabálymódosítás, a felhatalmazási törvény módosítása), amelyek az Országgyűlés veszélyhelyzet idején való működésének zavartalanságát biztosíthatnák.
Mindez kiemelkedő jelentőséggel bír, ugyanis az intézet szerint az Országgyűlés maradék súlya válság idején természetes módon felértékelődik, a parlamenti ellenőrzés igencsak szerény eszközei még veszélyhelyzet esetén is folyamatosan használhatók. Mivel az országgyűlés működése a képviselők fizikai jelenléte nélkül is biztosítható, nincs indok arra, hogy a kormány korlátlan időre szóló felhatalmazást kérjen a rendkívüli intézkedések megtételére. Az intézet rámutat, hogy most, a korlátlan ideig szóló felhatalmazás megszavazását követően a parlamenti kontroll gyenge eszközei sem működnek majd, a kormány egyetlen hatalmi ellenőre pedig a szakmai integritását elvesztő, a kormányzathoz lojális Alkotmánybíróság marad, amely helyzet korábban nem látott mértékű hatalmi önkény veszélyét hordozza.
Az elemzés ugyanakkor felhívja figyelmet arra is, hogy sem a szükségesség-arányosság mérce veszélyhelyzetben kiiktatása, de még a teljes mértékben átgondolatlan alaptörvényi szabályozás sem jelent korlátlan felhatalmazást az alapjogok teljes figyelmen kívül hagyására, mert a jogállamiság és az emberi méltóság fel nem függeszthető alkotmányos tartalmai ennek határt szabnak. Az intézet szerint azonban veszélyhelyzet esetében is igaz, hogy az emberi méltóság és a jogállamiság követelménye érvényesülésének csak olyan társadalomban jók az esélyei, ahol működik az alkotmánybíráskodás, és a társadalom is fogékony az alkotmányos kultúra befogadására.
