A koronavírus terjedésének lassítására, megakadályozására az egyik leghatékonyabb módszer a személyes kontaktusok minimálisra csökkentése. A világ országaiban, így Magyarországon is foganatosított intézkedések szintén ezt hivatottak elősegíteni. A megbetegedés az eddigi tapasztalatok szerint a 65 éven felüliekre veszélyes leginkább, így nekik a legfontosabb a személyes érintkezések elkerülése. De vajon milyen hatással lehet mindez rájuk?
Korábbi cikkünkben már beszámoltunk azokról a korábbi kutatásokról, amelyek feltárták, hogy a társas kapcsolatok leépülése milyen egészségügyi és pszichés következményeket vonhat maga után.
A téma magyarországi vonatkozásait járta körül felmérésében a Társadalomtudományi Kutatóintézet (MTA Kiváló Kutatóhely) két munkatársa, Messing Vera és Ságvári Bence. A 2011-es népszámlálás és a 2015-ös, KSH által készített mintavétel-alapú lakásfelmérés adatai szerint a 65 éven felüliek nagyságrendileg egyharmada, mintegy 600 ezer ember él hazánkban egyszemélyes háztartásban. Ezt eredményt összevetették a European Social Suervey három kutatási hullámának adataival.
A European Social Suervey felmérésében részt vevőknek a társas viszonyaikra vonatkozó kérdéseket tettek fel, mint például: Mennyire van egyedül?; Milyen gyakran találkozik másokkal?; Van-e közeli barátja? stb.
„A társasági élet lényege, hogy az embernek valamilyen háztartáson kívüli kapcsolata legyen: kolléga, rokon, barát, bárki, akivel az illető nem él egy háztartásban” – magyarázta Ságvári Bence. Az eredmények azt mutatják, hogy az érintett korcsoport mintegy 60 százaléka egyáltalán nem, vagy ritkábban, mint havonta él társasági életet, tehát szociális kapcsolatai meglehetősen beszűkültek – európai összehasonlításban a magyar idősek kifejezetten zárkózottnak bizonyulnak.
„Ezek az emberek a valós társasági életet úgy pótolják, hogy eljárnak otthonról: boltba, orvoshoz, lottózóba, fodrászhoz – „az utcán élnek”.
Ezek ugyan nem valódi társas kapcsolatok, de jellegükben azokhoz hasonlóak. A járvány miatt most sokak számára a kapcsolatteremtésnek ez a lehetősége is megszűnt vagy minimálisra korlátozódott, s ezzel teljesen bezárult számukra a világ. Esélyük sincs rá, hogy személyesen találkozzanak valakivel, hogy valaki szóljon hozzájuk, beszédbe elegyedjen velük. Az egyedül élők körében korábban is magasabb volt azok aránya, akik kifejezetten magányosnak érezték magukat. Nagyjából hatból egy idős ember tartozott ebbe a csoportba. Ez az arány vélhetően növekedni fog az előttünk álló időszakban” – mutatott rá Ságvári Bence.
A társadalmi élet ütőere a korábbiakhoz képest most még inkább az online térbe tevődött át. Az online világba való belépés az elmúlt két évtizedben világszerte hasonló mintázatokat követett. A kezdetekben elsősorban a fiatalok, a férfiak, a városiak és a magasan iskolázottak használták a digitális eszközöket, de az elmúlt néhány év trendje egyértelműen az volt, hogy a nyugdíjas korosztály is egyre lelkesebben veti bele magát az internet világába. Ságvári Bence szerint egy részük a legaktívabb felhasználók közé tartozik, de ebben a korosztályban a legnagyobb az aránya azoknak, akik továbbra sem használnak internetet. Egy két évvel ezelőtti felmérés alapján az 50–69 év közöttiek több mint 60 százaléka aktív internethasználó. Bár a 70 éven felüliek körében kifejezetten nehéz mérni, valószínűsíthető, hogy ebben a korcsoportban ez az arány jóval alacsonyabb, és többségben vannak a nem internet-felhasználók” – mondta a kutató.
Azok az idősek vannak szerencsés helyzetben, akiket családtagjaik korábban segítettek abban, hogy megismerkedjenek az internet nyújtotta lehetőségekkel. Nekik – családtagjaik révén - eleve megvan a szociális hálójuk, amit most megfelelő segítségnyújtás mellett könnyebben ültethetnek át az online térbe.
A Válasz Online összefoglalta azokat a teendőket, amelyekkel hatékonyan segíthetjük az idősek digitális világban való eligazodását. A cikk hasznos lehet hozzátartozóknak vagy akár az önkormányzat vagy más segítő szervezet munkatársainak is.
Ságvári Bence szerint a járvány jelenlegi fázisában már most sok jó kezdeményezést lehet látni. Sok önkormányzat képes hatékony segítséget nyújtani az alapvető szükségletek – élelmiszer, gyógyszer beszerzése – kielégítésében az arra rászoruló időseknek. A kutatók egyöntetű véleménye szerint azonban emellett fel kell készülni a bezártság pszichés következményeinek kezelésére is.
„Az volt a célunk ezzel a vizsgálattal, hogy felhívjuk rá a figyelmet: a jelenlegi bezártságot az idősek pszichésen is nagyon nehezen fogják viselni”
– emelte ki Messing Vera. A kutató a pszichés terhelés kezelését az online pszichológiai szaktanácsadásban látja, és fontosnak tartja, hogy ennek hiányában az internet világán kívül élőkkel legalább telefonos kapcsolattartás legyen rendszeres, akár a családtagok, akár az önkormányzat részéről.
„A médiának rendkívül fontos szerepe van abban, hogy a hatósági tájékoztatás elérje azokat a 65 éven felülieket, akik nehezen vagy egyáltalán nem képesek csatlakozni az internet világához. És itt nem csak az idősekre kell gondolni. Van ugyanis egy másik, életkortól függetlenül is kifejezetten veszélyeztetett csoport: a szegénységben, szegregált, marginalizált területeken élők, akiknek sem anyagi lehetőségük, sem kapcsolati tőkéjük nincs ahhoz, hogy az online világban működni tudjanak. Egész egyszerűen nem tudnak telefont vagy számítógépet venni” – hangsúlyozta Messing Vera.
