Miközben az egy jelenetre eső áldozatok száma igen magas – csak a film első perceiben négyen hullanak el –, a Freaky jóval többet kínál, mint a megszokott horrorok, amelyekben sikoltozó gimnazisták menekülnek a gyilkos elől.
Mint a Royal Purple című lap kritikusa, Matt Ellis megjegyzi, a film tele van jobbnál jobb poénokkal, filmes kikacsintásokkal – például a meleg és a fekete szereplők megjegyzik, hogy az ilyen sztorikban valamiért mindig az ő karaktereik halnak meg először –, a cselekmény jóval összetettebb a műfaji átlagnál, és valódi emberi drámákat is felvonultat a produkció.
Ellis szerint a Freaky nagy erénye, hogy nem az ijesztgetésre helyezi a hangsúlyt, hanem megtalálja a megfelelő egyensúlyt a vígjáték, a kalandfilm és a klasszikus nyiszatolós műfaj között.
