Az uniós külügyminiszterek úgy ítélték meg, hogy „Oroszország tekintélyuralmi állam felé sodródik”, ezért büntető intézkedéseket foganatosítanak azok ellen az orosz személyek eellen, akik megsértik az emberi jogokat. A konkrét szankciókat egy héten belül kidolgozzák – közölte Josep Borrel, az EU külügyi és biztonsági főképviselője. A tanácskozásba bekapcsolódott amerikai külügyminiszter „nagyon, nagyon bátorítónak” nevezte a brüsszeli döntést, melyet a Navalnij-ügyre hivatkozva hoztak.
Noha a magyar és a német külügyminiszter különvéleményt is megfogalmazott az EU Oroszországhoz fűződő viszonyáról, Borrell sajtótájékoztatóján kijelentette: „Oroszország világos jelét adta, hogy nem akar együttműködni ez Európai Unióval”. Pedig nemcsak Szijjártó óvott attól, hogy az EU kettős mércével mérjen emberjogi ügyekben, hanem Heiko Maas német külügyminiszter is annak a véleményének adott hangot, hogy szükség van a konstruktív párbeszédre Oroszországgal annak ellenére is, hogy a kapcsolatok mélypontra süllyedtek. Értésre adta, hogy Oroszország nélkül nem számíthatnak számos nemzetközi konfliktus megoldására. – Ezen kívül az Északi Áramlat-2 gázvezeték felépítésének befejezésére sem – jegyezte meg a tudósító.
A 27 tagállam külügyminisztere végül is egyetértett abban, hogy az Unió Oroszországhoz fűződő viszonyát három elv, az „elutasítás, feltartóztatás és elköteleződés” elve alapján alakítsák. Elutasítják az emberi jogok és a nemzetközi törvények megsértését, feltartóztatják Oroszország nyomásgyakorlását az EU-ra, s elkötelezik magukat közös érdekek mellett.
Az orosz külügyminisztérium csalódottságát fejezte ki az EU külügyminiszteri tanácsának döntése miatt. „Az EU újabb lehetőséget szalasztott el arra, hogy átgondolja a szankció- és nyomásgyakorlás politikáját Oroszországgal szemben”. A moszkvai közlemény logikai bukfencnek tartja, hogy először politikai döntés születik a szankciókról, majd utána keresnek jelölteket rá, hogy ki hajtja végre.
Az orosz külügy felhívja a figyelmet a kettős mércére, melyet az EU alkalmaz emberjogi kérdésekben és a nemzetközi kapcsolatokban.
A Békekör tudósítójának véleménye szerint a NATO európai szövetségesei – ha érdekellentéteikből fakadóan ellentmondásosan is – elfogadták az új amerikai adminisztráció „Kelet feltartóztatására” irányuló politikáját, mert úgy ítélik meg, hogy az közös rendszerük fennmaradását szolgálhatja, még ha kérdéses is, valóban szolgálja-e. Feladatmegosztást tapasztalni Amerika és Nyugat-Európa között: az USA elsődleges célpontja Kína, az EU-é pedig Oroszország. Tekintettel az eddigi tapasztalatokra kétség fér a szankciópolitika hatékonyságához, hiszen kétélű fegyvernek bizonyulhat - írta a tudósító.