A cikkek a lengyel kulturális és örökségvédelmi tárca restitúciókban illetékes osztályának munkatársát, Tomasz Sliwinskit idézik, aki egy hét végi konferencián ismertette a háborús kulturális veszteségek orvoslásáról szóló aktuális adatokat.
Az eltűnt műtárgy azonosítása csak az elejét jelenti az akár több évtizeden át is húzódó visszaszolgáltatási folyamatnak, még az egyszerű ügyek is, amelyekben a másik fél együttműködő, több hónapot vehetnek igénybe a formalitások miatt - mondta el Sliwinski.
A konferencián szintén felszólaló Robert Kudelski, a háborús veszteségek szakértője elmondta: a műtárgyak utáni nyomozást a koronavírus-járvány is elősegítette, mivel gyakorivá váltak az internetes aukciók, melyeken az informatikai rendszerek segítségével könnyebben lehet azonosítani a keresett tárgyakat.
Lengyelország a második világháború utáni első években összegyűjtött adatok szerint félmillió műtárgyat veszített el, ez a szám azonban a mai művészettörténeti szempontok szerint még magasabb lehet - közölte Kudelski.
A varsói kulturális és örökségvédelmi tárca által összeállított, folyamatosan bővülő adatbázisban jelenleg mintegy 63 ezer keresett, a második háború idején eltűnt műtárgy szerepel.
Egy múlt heti rádióinterjúban Jaroslaw Sellin kulturális miniszterhelyettes elmondta: Varsó azt szeretné, ha a német hatóságok felhívnák állampolgáraikat a tulajdonukban lévő műtárgyak eredetének ellenőrzésére. "Egyesekben talán megszólalna a lelkiismeret, rájönnének, hogy bizonyos tárgyakat vissza kellene adni" - jelentette ki Sellin, hozzátéve, hogy ilyen német gesztust egyelőre nem sikerült elérni.
Nagyon jónak nevezte a miniszterhelyettes a restitúciós együttműködést az Egyesült Államokkal, nehéznek minősítette viszont az Oroszországba került tárgyak visszaszerzését. Ennek egyik okaként azt az orosz törvényt jelölte meg, mely alapján az egykori Harmadik Birodalom területéről - ahova Lengyelország egyes részeit is bekebelezték - elvitt tárgyakat nem szolgáltatják vissza az eredeti tulajdonosoknak.
