Az államszocializmus első éveiben, 1950 és ‘59 között magánszemélyek egyáltalán nem tulajdonolhattak személygépkocsit Magyarországon. Azonban a párt- és az állami vezetőket el kellett látni szolgálati autóval.
A legmagasabb szintű állami felsővezetők számára a ZISZ 110-as vagy 115-ös gépkocsikat gyártották, a gyárigazgatók, párttitkárok, a kommunista ifjúsági szervezet (DISZ) vezetői Pobedákat kaptak, a középszintű állami és pártvezetők pedig a most gyűjteményünkbe érkezett GAZ-12 ZIM gépkocsikat vehettek birtokba szolgálati autóként Magyarországon, ahogy a keleti blokk többi országában is.
Magyarország 1952-1959 között közel 100 darab ilyen 6 személyes limuzint vásárolt. A ZIM-ek az 1970-es évek végéig voltak forgalomban, ekkor az állami és pártvezetők már rendre nyugati típusokat, elsősorban Mercedeseket, illetve kisebb részben a Tatra 603-as gépkocsikat kezdtek használni szolgálati autónak.
A ZIM-ek a Nyizsnyij-Novgorod-i Gorkij Avto Zavod (GAZ) gyárban készültek (akkoriban a várost is Gorkijnak hívták), itt gyártották a Pobedákat, majd a Volgákat is. A múzeumunk gyűjteményébe került típust, ahogy az üzemegységet is 1935-56 között Zavod Imenni Molotovnak (ZIM) nevezték, az akkori külügyminiszter, Molotov tiszteletére.
A ZIM hűen reprezentálja egy korszak történelmét, a típuson keresztül azt is be szeretnénk mutatni, hogy milyen nehéz volt a gépkocsikhoz való hozzáférés ebben a korszakban. Az 1960-es évektől kezdve elvileg már lett volna lehetősége az átlag állampolgárnak is egy ZIM megvásárlására, azonban utóbbi 40 000 Rubelbe került, amihez az 1960-as Szovjetunióbeli átlagkeresetet alapul véve 45 évi fizetésére lett volna szüksége egy embernek.
Mára legfeljebb néhány darab ZIM gépkocsi maradhatott meg hazánkban. A ZIM üzemképes, jelenlegi állapotában kiállítható, a nagyközönség is hamarosan találkozhat vele.
