A menekültek folyamatosan érkeznek hazánkba különféle hullámokban, hol többen, hol kevesebben. Először sokan csak a háború miatti bizonytalanság elől menekülve hagyták el otthonaikat, aztán már a konkrét bombázások, fegyveres konfliktusok miatt jöttek el hazájukból. Most pedig már olyanok is jönnek, akiknek otthonaikban nincs fűtés, víz, elektromosság.
Talán bele sem gondolunk, milyen érzés lehet azon gyerekeknek, kiket édesanyjuk a konkrét, fizikai túlélés veszélyeztetettsége miatt kap fel, és indul el velük az ismeretlenbe, vagy azoknak, akik kiszédülnek az iskolapadból, mert otthon nincs mit enniük a hónap végén. Szerencsére Magyarországon (is) a különféle egyházak szeretetszolgálatai és a jótékonysággal foglalkozó alapítványok állják a sarat, és támogatják a bajbajutottakat, de nekik is mindinkább nehezedik a dolguk, ahogy az egyre szorultabb gazdasági helyzettel egyenes arányban csökken az adakozási kedv.
Erre próbálnak a Szcientológia önkéntes lelkészek mind jobban odafigyelni, és rendszeres adományaik mellett másokat is arra buzdítani, hogy támogassák azon szervezeteket, egyházakat, akik a rászorulókon segítenek. Érdemes informálódni a különféle egyházak szeretetszolgálatainál, hogy mire van épp szükségük az általuk támogatottaknak. Ahogy a háborús menekültek „szenzációértéke” csökken, úgy a szegényebb sorba kerülő honfitársainké is. Utóbbiaknál is sokszor csak az egyházakra számíthatnak azok, akik nem tudják maguk és családjuk alapvető szükségleteit ellátni.
Az elmúlt egy hétben a Szcientológia önkéntes lelkészek támogatták egy olyan nagy egyház vidéki jótékonysági szervezetét, akik szociális ellátással és nevelőszülői hálózat működtetésével foglalkoznak; továbbá egy menekültek fogadásával és ellátásával foglalkozó másik egyház önkénteseit is.
A szokásos tartósélelmiszer-, üdítő-, tisztítószer-, kozmetikum- meg friss gyümölcsadományokon, valamint egyedi igényeken kívül (pl. babaruhák), vittek még sok csokimikulást és buborékfújót is. Ilyen apróságok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a kicsik felszabadultan tudjanak ünnepelni, és megfeledkezzenek a szűkölködésből adódó problémákról, legyen szó menekült- vagy hazai rászoruló gyermekekről.
