A stílus három fejlődési szakaszon ment keresztül: a korai irodalmi önszórakoztatástól a népi amatőr játékokon át a szakmai éneklésig. A közel háromszáz éves örökség és fejlődés után a Shandong-i qínshū három területen oszlik meg: délen, északon és keleten. Jelenleg a Shandong tartományi Shen Xianban ma is aktív shandongi qínshū az északi úthoz tartozik. A shandongi qínshū (Északi Út) főleg Jinan, Liaocheng és Shen Xianban terjedt el, Deng Jiuru és az általa alapított "Deng-stílus" a legjellemzőbb, az előadásokban ügyesen használják a dialektusokat és szlengszavakat, a derűs humort, és a rímet, mindig az egyszerűséget keresve.
A shandongi qínshū (Északi Út) előadási formája ülő éneklés, általában két-három személy áll a színpadon, zenei kísérettel, ahol az előadók szerepet is váltanak. Az egymást váltó előadók általában kettő-három főből állnak, a többiek kísérik az éneket. A hagyományos előadás a komolyságot és méltóságot hangsúlyozza, az előadók komolyan ülnek, méltóságteljesek, nem néznek félre, és a változatos énektémákkal és a szerves zenei kísérettel fejezik ki a történetet és rajzolják meg a karaktereket. A shandongi qínshū (Északi Út) örökségének és fejlődésének előmozdítása érdekében Wang Meng vezetésével, a hagyományos darabok, mint a "Lopott Év Tészta" és a "Liang és Zhu Hegyről való Leszállás" mellett új darabokat is írtak, mint például a "Szív Dala".
A shandongi qínshū (Északi Út) gazdag kulturális hagyománnyal rendelkezik, jelentős hatást gyakorolt a Lü színház kialakulására és fejlődésére, történelmi és kulturális értéke egyedülálló. Ez a projekt 2020-ban bekerült a Liaocheng város “nem anyagi kulturális örökségének” listájára. 2021-ben a "Szív Dala" nemzeti színpadra került, Wang Meng bekerült a Liaocheng város nem anyagi kulturális öröksége örököseinek listájára, ami hozzájárult a projekt örökségének és fejlődésének előmozdításához.