Kiemelte, a nagycsütörtök esti misén "szentségi erővel" jelenik meg az utolsó vacsora emléke, az eucharisztia alapítása és a lábmosás eseménye.
Jézus azzal, hogy az utolsó vacsorán megmosta tanítványai lábát, a "végsőkig elmenő szeretet példáját hagyta ránk", az eucharisztiában pedig "itt marad mellettünk", "erőforrásunk lesz az idők végéig", hogy legyen erőnk követni példáját és tanítását.
Homíliájában Erdő Péter arról beszélt: a nagycsütörtök esti szertartás több, mint egy közös emlék felidézése, a misén jelenvalóvá válik az utolsó vacsora "mélysége, tartalma, átlényegítő ereje". Ezen a misén "három fő titkot ünneplünk": az Oltáriszentség alapítását, az egyházi rend szentségének alapítását és a testvéri szeretet parancsát - mondta.
A bíboros kitért arra: már maga az utolsó vacsora is emlékezet volt, a jövőt megjelenítő emlékezet. Jézus ugyanis a keresztre feszítése előtt mondta, kezébe véve a kenyeret és a bort, hogy "ez az én testem, mely értetek adatik", illetve, hogy "ez az én vérem, mely értetek kiontatik". Jézust még nem feszítették keresztre, mégis, már feláldozott testét és vérét adta a tanítványoknak.
Az isteni örökkévalóság szférájából hangzottak szavai, ahol a terv, az esemény és a hatás egyetlen isteni mindentudásban, számunkra elképzelhetetlen módon egységet alkot. Ahol egyesül a múlt, a jelen és a jövő. Az utolsó vacsora tehát túllép az egész anyagvilág keretein, megvilágítja, értelmezi és egy étkezés közösségében számunkra is érzékelhetővé teszi Krisztus megváltó halálának titkát - tette hozzá a bíboros.
A szertartáson Erdő Péter megmosta 12 hívő lábát.
A mise végén az Oltáriszentséget a bíboros a téli kápolnába vitte, ahol kíséretével csendben imádkozott előtte. A szertartás végén minden díszt eltávolítottak az oltárról, arra emlékeztetve, hogy Jézust megfosztották ruháitól.
A hívek csendben, elbocsátás nélkül távoztak a templomból.
