Bart István véleménye szerint a Párizsi Megállapodásban kitűzött célt, miszerint a globális felmelegedés az iparosodás előtti korhoz képest ne lépje túl a másfél Celsius fokot, „nem felejthetjük el” véglegesen, de tény, hogy most valószínűleg túlléptük, túllépjük. Bár ezt évtized-átlagban kell hivatalosan vizsgálni, az elmúlt évek folyamatai alapján nem valószínű, hogy alatta maradhatunk. Szerinte ugyanakkor az kell legyen a – nem elvethető – cél, hogy egyszer visszatérjünk e szint alá.
A felmelegedés nem csak azzal jár, hogy melegebb van. Az időjárás változékonysága, a száraz időszakok és az egyre hevesebb viharos periódusok változása és nehezebb kiszámíthatósága, a talajok szárazabbá válása, a tengerszint emelkedése, a tengeri áramlatok éghajlat-befolyásoló visszacsatoló hatása, az éhínségek, háborúk és vándorlások mind olyan tényezők, amelyek a klímaváltozáshoz tartoznak. A természeti változások erősen hatnak gazdaságra és politikára is, ráadásul természetesen nem állnak meg az országhatárokon. Ahogy az alap változik, úgy változik a felépítmény, mondja Bart István, és idézi a Pentagon korábbi megállapítását arról, hogy az éghajlatváltozás globális veszélyfokozó tényező.
A témával foglalkozók között egyaránt megtalálunk „techno-optimistákat”, akik szerint ezt a problémát is meg fogja oldani a technológia és az innováció, azaz ami eljárásokat még nem találták meg a kutatók és mérnökök, azt meg fogják találni. A szöges ellentétet képviselők között vannak azok, akik a mai emberi civilizáció összeomlását látják a nem is túl távoli jövőben, mivel a Föld már túlment a terhelhetőségi szintjén, és véges bolygón végtelen növekedés nem lehetséges.
Nem techno-optimista, hanem tudatváltozás-pesszimista vagyok
– mondja Bart István.
Véleménye szerint a személyes viselkedés, életmód, fogyasztás változásaira alapozni csak kis mértékben lehetséges. Sok eszközre van szükségünk a klímaváltozás megfordítására, és ebben a legnagyobb rész kizárólag a technológia lehet. Már most is zajlik egy hatalmas technológiaváltás, amit általában nem értenek az emberek, nem jut el hozzájuk, elvész a zajban. Az áramtermelés dekarbonizációja, az elektromos autó áttörés, az elsősorban Kínában és Európában zajló folyamatok mind erre utalnak.
Óriási tempóban zajlik az energetikai átalakulás. Ez persze részsiker, mert a klímaváltozás elleni harcnak sok frontja van: a közlekedés, a nehézipar, a mezőgazdaság, az épületek
– mondja.
A szakértő szerint nincsenek explicit fizikai határai az átmenetnek, nem tűnik úgy, hogy fizikai lehetetlenség lenne további alapvetően szükséges lépésekig eljutni, és hogy a természet szabályai, például energiaátalakítási-, hatékonysági törvények mondanának ennek ellent. Az a kérdés, hogy milyen gyorsan lehet majd megcsinálni, nem az, hogy meg lehet-e.
Nem csak az új áttörések lesznek fontosak, hanem a meglévő technológiák elterjesztése világszerte. Bart István ilyen példák között említi egyebek között a házak fűtésére használható hőszivattyút, amely egyszerű, ugyanakkor beszerelésekor némi kényelmetlenséget okozó, ám egyelőre nem olcsóbb megoldás (kezdeti beruházási költségei magasabbak), és Svédországban könnyebben, míg Németországban jóval nagyobb társadalmi ellenállás mellett terjed. Nagyon sok technológiai megoldásnak kell megjelennie a mindennapi élet és a gazdaság, termelés pontjain, és egyik sem lesz tökéletes.
A szakértő beszélt arról is, hogy ha szeretjük, ha nem, ma Kína vezeti sok szempontból a folyamatokat, állami ráfordításokkal, kutatással, technológiai fejlesztésekkel. Európa a piaci ösztönzőket igyekezett megteremteni az átmenethez, racionális piaci döntésekre próbál alapozni. Törekedjünk a dekarbonizációra, de a polgároknak és a gyártóknak se legyen kényelmetlenebb az életük.
Eközben a más társadalmi-gazdasági-politikai berendezkedésű Kína beláthatatlan mennyiségű tőkét allokált a zöld technológiába, így például a napelemek, elektromos autók olcsóbbá válnak a végfelhasználóknak – nem csak Kínában, de Ázsia, Afrika vagy Dél-Amerika országaiban is. A fogyasztók nemigen számolnak 20 éves megtérülést, nem nagyon érdekli őket, hogy mi mennyire zöld, viszont kevesebbet akarnak fizetni most.
