-Milyen volt az idei kísérleti és kisjátékfilmes mezőny?
-Nagyon nehéz összehasonlítani a jelölteket, nem is áll szándékomban. Minőségét tekintve nagyon eredetiek voltak a filmek, nagyon magas szakmai szinten dolgoztak a filmkészítők és magas mércét ütöttek meg idén. Ezek a filmek mozikban is megállnák a helyüket.
-Nem ezzel a céllal készültek?
-Sajnos pont ez ad rossz szájízt ennek a kategóriának. A harminc filmből körül-belül 3-4 filmet tűz ki a televízió műsorra, a filmek 90 százaléka eltűnik a süllyesztőben. Ez nagyon szomorú, valahogy meg kellene adni az esélyt az összes filmnek.
-Mely filmek keltették fel leginkább a figyelmét?
-A Filmművészeti Egyetemből öt film is eljutott a döntőbe. Ez azt mutatja, valami történik ott. Komolyan mondom, meglepően jó filmeket készítettek.
-Miért mossák össze a kisjátékfilmet és a kísérleti filmet? Ezek különböző kategóriák.
-Ez sajnos jó kérdés. Nem szabadna összemosni a két műfajt. Én azt mondom, a kísérleti film több figyelmet érdemel, leginkább azért, mert a fiatal rendezők bele mertek kóstolni kategóriába. Már csak ezért a bátorságért is mindenképp jobban kellene támogatni ezeket az alkotókat. Bódy Gábor Amerikai Anzix című filmje jut eszembe, ami például kimagasló teljesítmény. De sajnos összességében a kísérleti filmek idén gyengébbek voltak, mint máskor.
-Van előrelépési lehetőség a kísérleti filmek ügyében?
-Egyelőre kevés pénz van a filmek finanszírozására. Pontosabban szinte senki nem akar kísérleti filmet anyagilag támogatni. A kisjátékfilmekkel szerencsére más a helyzet, mivel a televízióban elférnek. A régi kísérleti filmeket tekintve más volt a helyzet, mint pl. a Huszárik filmek (például az Elégia), melyek akkor újszerűek voltak. Kicsit az az érzésem, valahogy visszafejlődtek napjainkra.