Négy hónapja vezeti a fővárosi Fidesz-KDNP frakciót. Megszokta már az ellenzéki szerepet azután, hogy 16 évig Önnek volt ellenzéke?
Edzett várospolitikus vagyok és alapvetően egy fegyelmezett ember. Eredetileg nem az ellenzéki szerepre készültem, ami reális várakozás volt, hiszen Demszky Gábor ősszel alig több mint 1 százalékkal győzött le, de tudomásul vettem, hogy át kell rágnom magamat ezen a kásahegyen. A közvetlen eredményeket tekintve ez nem egy látványos és gőzmozdony-hatékonyságú munka, és tényleg szokatlan számomra ez a szerep, de minden szempontból érdekes. Figyelem, hogy a városvezetés miként kezeli az ellenzéket, és nem is csak abból a szempontból, hogy a főpolgármester úr hogyan igyekszik megalázni minket, mert ezt egyszerűen szánalmasnak tartom és nem foglalkozom vele. Inkább abban az összefüggésben érdekel a dolog, hogy a saját politikai szempontjait követve milyen hibákat követ el Demszky Gábor az ellenzék kezelése kapcsán. Ez pedig nemcsak izgalmas, de szórakoztató is.
Már a kampányban is a kompromisszumkészség fontosságát hangsúlyozta, és azóta a Fidesz-KDNP frakció többször is együtt szavazott a szocialistákkal a Fővárosi Közgyűlésben.
Már óbudai polgármesterként is nagyon jól együtt tudtam működni a helyi baloldallal. Az utolsó ciklusban de facto nem is volt ellenzékem. Ami a mostani helyzetet illeti: szilárd meggyőződésem, hogy a fővárosi koalíciót csak a kormánykoalíció szükségessége tartja fent. Sokszor érezni, hogy a szocialisták tárgyalóképesek és éreznek felelősséget a város iránt, de velük ellentétben a főpolgármester urat sajnos az érzelmei motiválják, ami egy felelős várospolitikustól egyszerűen elfogadhatatlan. Az ebben az igazán érdekes, hogy Demszky Gábor októberben 360 ezer szavazatot kapott, én pedig 350 ezret, és ettől ő sértődött meg. Demszky sosem szerette a kerületi polgármestereket, és most különleges sértésnek veszi, hogy egyikük így megszorongatta. Sajnos most ez motiválja a kapcsolatunkat, pedig valamikor kifejezetten pozitív nexusban álltunk. Az én dolgom persze nem az, hogy Demszky Gábor lelki problémáit megoldjam. 
Sajátos helyzetben van a Fidesz-frakcióban, hiszen nem tagja a pártnak, egy Orbán Viktorral kötött megállapodás alapján vezeti a képviselőcsoportot. Nem okoz ez problémákat az elképzelései keresztülvitelében?
Most is megismétlem szinte kategorikusan: nem leszek a Fidesz tagja. Ezt egyébként a párt elnökségével kötött megállapodásban is leszögeztük. Ennek egyértelmű indokai vannak, többek között a közvélemény előtt egyértelmű hitelvesztés lenne, ha én most belépnék a Fideszbe. Emellett továbbra is én vagyok a párt főpolgármester-jelöltje. Akad olyan ember a vezetők körében, aki nem örül ennek osztatlanul.
Gondolom, nem kívánja megnevezni...
Tényleg nem fogom megnevezni, de szerintem nincs is rá szükség, mert az emberek 80 százaléka enélkül is kitalálja. Ezzel az illetővel sem rossz a kapcsolatunk, de realista lévén egyáltalán nem gondolom, hogy akár a pártelnökségen belüli kommunikációban, akár a stratégiai elképzeléseket illetően meg akarja könnyíteni a dolgomat. Ennél azért már rutinosabb vagyok, hogy ezt ne lássam tisztán, de nem nagyon érdekel a dolog sem emberi, sem pragmatikus értelemben. Ami a frakciót illeti, az nagyon egységesnek tűnik. A párt vezetése azt várja tőlem, hogy egy sokkal fegyelmezettebb képviselőcsoport működjön Budapesten, mint az előző ciklusokban. Ez a helyzet mára nagyjából elő is állt. Nem az a tervem, hogy vég nélkül kritizáljam Demszky Gábort négy éven keresztül, mert abban el lehet kopni. Ehelyett párhuzamos alternatív javaslatokat fogok elővezetni, amennyiben kell, rendkívüli közgyűléseket fogok összehívatni, és még ha nem is fogadják el a napirendet, a párhuzamos előterjesztéseink publikálására ezáltal mindig adott lesz a lehetőség.
A közelmúltban létrehozta a Budapest Mindenkié Egyesületet, aminek égisze alatt országszerte körbelátogatja az önkormányzatokat. Miért jött létre ez a szerveződés?
Az egyik alapvető különbség a főpolgármester úr és közöttem, hogy az ő jelenlegi szemlélete szerint Budapest a budapestieké. Ez így igaz is, csak kevés. Budapest az egész nemzet fővárosa, és bizony a megyéknek is közük van ahhoz, hogy mi történjék, vagy mi ne történjék itt. Az egyesületet alapvetően budapesti értelmiségiek alapították, de megyei vezetők, sőt, kerületi polgármesterek is sorra csatlakoznak hozzá az utóbbi időben.
Pártállástól függetlenül? 
Egyelőre ezt nem mondanám, jelenleg még csak konzervatív polgármesterekről van szó, de semmi akadálya annak, hogy olyanok is csatlakozzanak, akik – mondjuk így – a másik oldalon állnak. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy én nyitott vagyok mindenféle együttműködésre. A várospolitika nagymértékben különbözik az országos politikától, és komoly baj, hogy nálunk így összefügg a kettő, mivel a helyi politika sokkal szűkebb értelemben vett politika, mint a parlamenti. Bármekkorák is a gazdasági problémák, a mentálisak sajnos sokkal súlyosabbak ennél. Nem egy normális légkör az, amiben élünk és dolgozunk, és nemcsak a mostani koalíció, de a média egy jelentős szegmense is a Fideszt teszi ezért felelőssé abszolút aránytalan és igazságtalan megközelítéssel, holott mindenhez két partner kell. Épp a napokban találkoztam Lendvai Ildikóval, és neki mondtam, hogy ha a parlamentben mindig együttműködést, konstruktív ellenzékiséget hiányol, akkor miért nem beszél a fővárosi kollégáival is arról, hogy a városházán is konszenzusra lenne szükség? A szocialisták láthatóan néha úgy érzik magukat a jelenlegi budapesti koalícióban, mintha egy hajó alatt vontatnák át őket kötéllel. Amikor lebuknak, nem tudják, hogy ki tudnak-e jutni a másik oldalon idejében… Ennek ellenére a hatalom megtartásának kényszere erősebb érdek számukra, mint a realitás. Ez nem normális dolog. Gyakran egyszerűen nem mernek velünk együttműködni, mert a koalíciós kötöttségek sokszor ellentmondanak a józan észnek.
Hagyó Miklós főpolgármester-helyettessé választásával oldódhat némileg ez a légkör?
Hagyó Miklóst a teljes frakciónk megszavazta főpolgármester-helyettesnek, tehát a bizalmat megelőlegeztük neki. Őszintén szólva közelebbről még nem ismerem őt, de attól tartok, hogy akárhogy is kapálózik, a főpolgármester úr előbb-utóbb betolja majd egy alárendelt szerepbe.
Említette az országban uralkodó mentális állapotokat, így egyből adja magát a Kossuth tér kérdése. Egyetért Rogán Antal azon javaslatával, hogy a teret az V. kerületnek kellene átvennie a fővárosi önkormányzattól?
Rogán Antal elképzelése jó, de a probléma megoldásának kulcsa nem az, hogy melyik önkormányzat kezelésében van a terület. A Kossuth tér szimbolikus helyszín, és nemcsak azért, mert ott van az 1956-os emlékmű, az pedig egy jól működő demokráciában semmiképpen sem normális, hogy a parlamentet bekerítik, mint az állatkertet. Senki védőügyvédje nem akarok lenni, de az országgyűlési képviselők nem illetéktelenek egy megkérdőjelezhető jogszerűséggel épített vasfüggöny elbontásában. Miért gondoljuk, hogy természetes állapot, hogy négy hónapja egy dupla vaskordon zárja körbe Magyarország főterét? Mi ennek a jogi alapja? Nem értem ezt az egész cirkuszt. 
Ejtsünk szót néhány aktuális fővárosi problémáról! A kórházbezárások kapcsán megdicsérte Demszky Gábort, amiért e kérdésben szembement a saját pártja által delegált egészségügyi miniszterrel.
Demszky Gábor ebben a kérdésben úgy viselkedett, ahogy egy főpolgármesternek viselkednie kell. Igyekszem tárgyilagos lenni: ezt illetően mindenképpen támogatom őt és sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetbe került
Többször is élesen helytelenítette a Budai Gyermekkórház és a Szent Margit Kórház bezárását, illetve azt, hogy a János Kórház kap súlyponti státuszt. Havas Szófia ugyanakkor azt mondja, hogy évek óta napirenden van utóbbi felfejlesztése.
Sajnálom Havas Szófiát is, akit egy lelkiismeretes embernek ismertem meg. E két kórház példáját természetesen nem kizárólagos jelleggel említettem, de azért emeltem ki főleg a Margit Kórház és a János Kórház párhuzamát, mert egyrészt kirívó negatív példa, másrészt elég jól ismerem a helyzetet. Magyarország miniszterelnöke jelentette ki nemrég – és hadd higgyek neki – , hogy a legjobb ellátással kecsegtető intézményeket fogják kiválasztani és meghagyni. Nos, ennek alapján a szakminiszter most szembemegy a saját kormányfőjével. A Szent Margit Kórház az agglomerációval együtt egy 200 ezres vonzáskörzetet lát el. Érintett épületei és infrastruktúrája mindössze 30 évesek. A János Kórház 19. századi állapotokat rögzít és tükröz. Ami a szakmai vezetést illeti: a Margit Kórház szülészetét címzetes egyetemi tanár vezeti. Van csecsemő-intenzív osztálya, ami a János Kórháznak nincs, ugyanígy nőgyógyászati onkológiai osztálya is van, ami a Jánosban szintén nincs. A Margitnak nagyobb a betegforgalma, éves átlagban például több szülést vezetnek le ott, mint a János Kórházban. Akkor kérdezem: miért pont a nőgyógyászati onkológiát és a sebészetet szüntetik meg? Igazán nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy az ember belássa: ez egy baromság. A Regionális Együttműködési Tanácsban egyszer nem szavazták meg ezt a változást, most pedig a miniszter úr megpróbálja – egyébként teljesen jogszerűtlennek tűnő módon – a Tanács elé visszatolni ezt az elképzelést. Tessék mondani, mi zajlik ebben az országban? Ezeket a dolgokat egyáltalán hogy kell értelmezni?
Ha már bezárások: szintén visszatérő téma a szakképző iskolák átszervezése és megszüntetése.
Ismét hadd álljak egy kicsit Demszky Gábor oldalára! Én elhiszem, hogy kevés a pénz, nem ő tehet a megszorító csomagról és arról, hogy az önkormányzatok nominálisan is kevesebb pénzt kapnak. Arról ellenben tehet, hogy a közgyűlés már tavaly júniusi és decemberi határidővel kötelezte őt konkrét megvalósítási tanulmányok és ütemtervek készítésére, amire kapott 20 millió forintot is. Ezeket a határozatokat a főpolgármester úr egyszerűen nem hajtotta végre, és ezek hiányában fogalmam sincs, milyen indítéktól vezérelve kívánják kijelölni a megszüntetendő iskolákat. Hiába hadoválnak itt modern szakképző központokról, amikor az alapvető információk hiányában kívánnak megszüntetni olyan iskolákat, amikből adott esetben mindössze egy darab van az országban. Ilyen például a hajózási, a bőripari, a dekorációs vagy a borászati szakközépiskola Budafokon. Lehet azt mondani, hogy ezeket beintegrálják máshová, de például a borászathoz szükséges szakmai gyakorlatokat nem lehet elvégezni az Andrássy úton úgy, mint a jelenlegi helyen. Ráadásul nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy a megvalósítási tanulmányok hiányában senki sem tudja, hogy ezek a költöztetések mennyibe kerülnének. Nem lehet úgy elvégezni valamit, hogy nincsenek meg előtte a megfelelő szakmai egyeztetések. Nonszensz, hogy egy ügyosztályvezető tárgyal az illetékesekkel, amikor ez nem az ő dolga. Minimum a szakbizottság elnökének kellene leülnie az iskolák vezetőivel, nem? Egyszerűen nincs arra magyarázat, hogy a főpolgármester nem hajtja végre a közgyűlés határozatait, és elfogadhatatlan az a kettős mérce, ami ezzel kapcsolatosan érvényesül. Ha valamit ebben az országban Demszky Gábor tesz, azon mindenki túllép. Orbán Viktor miniszterelnökként ennél jóval kevesebb trehányságot vagy demokráciadeficitet engedett meg magának, ennek ellenére minduntalan a torkának ugrottak. Valamiért Demszky Gábor mégis megteheti mindezt.
A visszatérő érv az, hogy 13 ezer üres hely tátong a szóban forgó intézményekben...
Én nem tudom megszámolni, hogy melyik iskolában hány padban hány gyerek ül, de a városvezetés adatai nagymértékben eltérnek a szakmai szakszervezet adataitól. A főváros ideiglenes megbízottja, John Emese képviselőasszony állandóan 63 százalékos kihasználtságot emleget, míg a szakmai szakszervezetek 89 százalékról beszélnek. Szögezzük le: nem a pedagógusok tehetnek róla, hogy több pedagógust képeztek ki, mint amennyi adott esetben szükséges. Követhető logikájú időkben volt olyan oktatási tárca, ahol kikalkulálták, hogy melyik oktatási ágazatban mennyi diákot kell képezni, és nem biztos, hogy azok voltak a hülyék, akik ide vagy oda jelentkeztek, hanem azok, akik azt mondták, hogy ennyit meg annyit kell felvenni. Ha kevesebb gyerek születik, akkor persze kevesebb iskolára van szükség, de akár azt is meg lehetne egyszer vizsgálni, hogy miért ilyen szerény Magyarországon a gyermekvállalási kedv… Visszatérve a kérdéshez: szegény John Emese most azt állítja, hogy a szóban forgó módosításokat a Fidesz is megszavazta. Egy ifjú hölgyről lévén szó azt mondhatom, hogy ez egy súlyos pontatlanság, hiszen a szavazási jegyzőkönyvek egyértelműen bizonyítják, hogy egyetlen fideszes képviselő sem voksolt igennel. Még az MDF-esek sem, akik ugye ma már a koalíció suttyomban létező partnereinek számítanak… És ezzel megint a kettős mércénél tartunk. Meddig folytatható az, hogy valaki egy élő televíziós műsorban a valóság teljes ellenkezőjét állítja és ennek semmi következménye nincs?
Megkerülhetetlen téma, hogy a jelenlegi állás szerint az eredetileg tervezettnél 5 milliárd forinttal kevesebb pénz jut majd útfelújításokra. 
Muszáj leszögeznem: amit Demszky Gábor ezen a téren szeretne, arra semmiképpen sem lehet azt mondani, hogy rossz. Az, hogy én adott esetben másként osztanám el a forrásokat, máshová helyezném a súlypontokat, szakmai és koncepcionális kérdés. Ennél nagyobb baj, hogy rendszeresen születik egy rakás papiros, amiket borzasztó büszkén és ragyogó tekintettel bemutatnak, némi médiahátszéllel belesulykolják őket a közvéleménybe, majd kiderül róluk, hogy gyakorlatilag semmit sem érnek, de ez már nem szivárog be a köztudatba. A legjobb példa erre a Budapest-szerződés. Mi is áll ebben? Például az, hogy minden egyes forinthoz, amit a főváros útfelújításra szán, a kormány is ad további egyet. Arról már nem is beszélek, hogy egyéb intézmények működését is megfelelően garantálta volna ez a megállapodás, hiszen a kórház- és iskolabezárások fényében ez már nyugodtan annuláltnak tekinthető. Nemrég köddé vált a plusz egy forintos pont is, hiszen 5 milliárd forintot vontak el erről a területről. Ezzel gyakorlatilag annyi a Budapest-szerződésnek. Azok a kijelentések, melyek szerint egy 15 milliárdos munka a mélyépítő-iparban 10 milliárdból is elvégezhető, tökéletes dilettantizmusról tanúskodnak. Ilyen mértékű megtakarítás ilyen jellegű beruházásoknál egyszerűen nem eszközölhető. Ezt nekem sem a főpolgármester úr, sem más nem fogja bemagyarázni.
Még mindig halmozódnak a kérdőjelek a 4-es metró körül. Elképzelhető az is, hogy az összes közlekedésre fordítható kohéziós pénz erre megy majd el, ráadásul az sem világos, hogy miből kívánja állni Budapest a szükséges önrészt. Ön tudja esetleg?
Valaki megfogalmazhatná már kereken és egyértelműen, hogy miből fogják finanszírozni a metrót. A fővárosi büdzsé valóban tartalmazza a Budapest által biztosítandó hányadot, de a probléma fennáll: mi lesz a vidéki beruházásokkal a kohéziós támogatások kapcsán? Komoly fejlesztéseket ígértek Szegednek, Miskolcnak, Debrecennek is, a kontingens pedig egy limitált összeg, valamivel több mint 400 milliárd forint. Az önrész kérdéséről sem tudunk semmit. Még nagyobb probléma, hogy a metróépítésben a legprecízebb költségvetés is csak becsült. Olyan váratlan többletköltségekkel kell számolni, amik előre kalkulálhatatlanok. Ezeket egyelőre módszeresen alultervezik, noha döntő többségében a fővárosnak kellene viselnie őket. Hol van erre a fedezet? Kizárható, hogy egyedül Budapesten nem merülnek majd fel többletigények. Mindenről lehet vitatkozni, mindent lehet eltérően értelmezni, ezt az egyet viszont nem, mégis ez az a téma, amiről egyszerűen senki nem mond semmi értelmeset. Sok mindent lehetne emlegetni még a metróépítés kapcsán, de nem akarok ebbe belemenni, mert a budapestiek már teljesen érzelmi alapon állnak a témához, „velünk vagy ellenünk” szinten. Nagy kár, hogy egy ilyen tisztán műszaki-gazdasági kérdés megítélése a városban idáig silányult. Ennek rengeteg oka van, de ezzel már nem lehet mit kezdeni. 
Ön szerint mikor épül meg a 4-es metró?
A konkrét építési munkálatokat elvileg befejezik 2010-re. Persze csak ha addig nem állnak le a Gellért téren, vagy ki tudja, mi történik megint, hiszen 16 éve folyik a kampány és 16 éve nem épült egy méter alagút sem. Ha mindent elhiszek, amit a városvezetés mond, akkor 2011-re teljesen befejeződhetnek a munkálatok, de egészen biztos, hogy megfelelő próbaüzem nélkül egy ilyen létesítményt senki sem lesz hajlandó átadni. Tehát optimális esetben 2011 közepén, végén utazhatunk majd a 4-es metrón. Csak remélni tudom, hogy a védőberendezések is megfelelően elkészülnek majd. Jobb helyeken metrót ilyenek nélkül már nem építenek.
Szintén érzékeny téma az ingatlanhasznosítás kérdése mind fővárosi, mind kerületi szinten.
A III. kerületben mi is rengeteg ingatlant eladtunk, hiszen az önkormányzatokat egyszerűen rákényszerítik a vagyon felélésére. Erről sem feltétlenül tehet a főpolgármester úr, de két dolog azért eszembe jut. Az egyik, hogy mennyire durván és cinikusan kritizálta annak idején a kerületeket, amikor ő még nem kényszerült rá az ingatlanok értékesítésére. Másrészt most viszont olyan ütemben akar kivenni oktatási intézményeket, kórházakat az önkormányzati törzsvagyon köréből és eladni, amilyenre az egyes kerületek esetében sosem volt példa. Lehetőleg jó fekvésűeket, mert azokért többet lehet kapni… Okkal vagy ok nélkül azoknak a híreszteléseknek ad ezzel táptalajt, melyek szerint ezeket az intézményeket csak azért kell megszüntetni, hogy utána eladják az épületeket, telkeket. Ez persze nem feltétlenül igaz minden esetben. 
Többször felvetette egy fővárosi ingatlanbank létrehozásának gondolatát. Ez megoldaná a problémákat?
Ez nem rossz ötlet, hiszen sokkal reálisabban lehetne gazdálkodni az ingatlanokkal a valóságos keresleti-kínálati viszonyok és az önkormányzatok belső szükségletei szerint. Amennyiben Demszky Gábor meg szeretné valósítani ezt a kezdeményezést, minden támogatásomat megkapja hozzá.
