Az etruszkok vándorlásai

Az etruszkok a mai Toszkána és Umbria területén éltek, de városaikat később a rómaiak meghódították és beolvadtak a Római Birodalomba. A Marco Pellecchia vezette kutatók több, mint hatszáz európai, közel-keleti és afrikai szarvasmarha genetikai anyagát elemezve felfedezték, hogy a toszkánai szarvasmarhák, és a Közel-Keletről származó szarvasmarhák öröklési anyagában van egy közös, jellegzetes genetikai minta, amely az Európa más régióiból való állatoknál hiányzott.

A tudósok hasonló egyezést találtak anatóliai és közép-keleti emberek, és a ma Toszkánában élő férfiak és nők genetikai kódjánál: az utóbbiak az etruszkok közvetlen leszármazottainak tekinthetők. A piacenzai katolikus egyetem professzora és kollegái ennek alapján mondták azt, hogy az etruszkok ősei Kis-Ázsiából jöttek, és miután Európában sehol máshol nem hagytak hátra genetikai nyomokat, ezért igen valószínű, hogy nem a szárazföldön jutottak el Itáliába, hanem rövid idő alatt, tengeri úton érkeztek.

Már az ókor óta számos elmélet próbál meg számot adni arról, hogy kik voltak, honnan jöttek a korban és a kultúrtörténetben jelentős szerepet betöltő etruszkok. Hérodotosz szerint is Kis-Ázsiából vándoroltak be, Halikarnasszoszi Dionüsziosz szerint őslakók voltak, egy modern elmélet szerint pedig az etruszk nép a bevándorló indoeurópai népek, és az őslakó mediterrán népesség egybeolvadásából jött létre - olvasható a Wikipédia internetes lexikonban. Seneca, az ókori római filozófus is írt az etruszkok ázsiai származásáról.

A piacenzai kutatók - akiknek eredményeit a wissenschaft.de német hírportál ismertette - úgy vélik, hogy valószínűleg természeti csapások, így például földrengések késztették az etruszkokat arra, hogy elhagyják hazájukat a Földközi-tenger keleti partjainál.