"Eddig is tudtuk, hogy a nagy mélységben futó áramlások a Csendes-óceánból Indonézián keresztül át tudnak ömleni az Indiai-óceánba. Most viszont már azt is látjuk, hogy Tasmania mellet tovább haladnak a Déli-óceán irányába" - mondta Ken Ridgway, az ausztrál kormány ipari és tudományos kutatóközpontjának (CSIRO) munkatársa.

A gyűrűknek is nevezett áramlatok az óra járásával ellentétes irányban haladnak körbe-körbe az óceánok medencéjében. A CSIRO tudósai 1950-től kezdve vizsgálták a folyamatot az Antarktisz körül keringő áramlattól északra a 60. szélességi kör és az egyenlítő között. Kutatóhajókkal, mélytengeri robotok és műholdak segítségével gyűjtöttek adatokat és vízminták ezreit elemezték.

A most felfedezett áramlat összekapcsolja a Csendes- és az Indiai-óceán áramlásait a Déli-óceánnal. "Egy globális szupergyűrű jön létre, amely vizet szállít mindhárom világtenger medencéjébe" - mondta Ridgway.

A Déli-óceán, azaz a 60. szélességi kör és az Antarktisz közötti víztömeg nyeli el az óceánokban felszívódó széndioxid harmadát, az áramlatrendszer működésének ismerete pedig kulcsfontosságú az éghajlatváltozás folyamatának megértéséhez.

A rendszer legismertebb része a meleg vizet szállító Golf-áramlat. A Mexikói-öbölből indul, elhalad az Egyesült Államok keleti partja mellett, majd át az Atlanti-óceánon, ahol kettéválik. Egyik ága - az Észak-atlanti áramlat - Európa felé veszi az irányt, és úgy szállítja a meleget Észak-Európába, mint egy hatalmas futószalag. Ha a folyamat például a sarki jég olvadása nyomán a mélybe zúduló édesvíz miatt leállna, drámai lehűlés kezdődne a kontinensen és hamarosan beköszöntene az új jégkorszak.(hirado.hu)