2007. szeptember 5. szerda 19:31 - Horvát

A dohányzás nem csak öl, de még az agyvizünket is felforralja. Mindenkinek van róla véleménye, bár gázmaszkja nem mindenkinek akad. Hol húzódik a józan ész határa? Meddig tolerálható a füst, s meddig a dohányosok ellen indított hadjárat? Mára természetes, hogy nem lehet rágyújtani a közintézményekben, a közlekedési eszközökön, a moziban, a színházban, a könyvtárban s az egyetemi tanórákon. Az, hogy egy presszóban, cukrászdában sem lehet, vagy csak egy picike, elkülönített helyen: az már súrolja a racionalitás határát. Viszont olyan abszurd elképzelések is előkerültek, hogy a kocsmák teraszain, sőt az utcán se lehessen cigarettázni. Bűnös volna a dohányos? Pontosan miért, s mennyire? Olyannal még nem találkoztam, hogy a cigi miatt valaki kiirtotta volna a családját, míg az alkohol és a drog kapcsán néha ilyen is megtörténik. Csak remélni tudom, hogy a dohányosokat nem köpik le az utcán, s nem lövik bele a csikkekkel teli Dunába.

A függőség
A nikotinfüggőség tünetei tulajdonképpen a megvonási tünetek. A megvonási tünetek olyan fizikai és mentális változások, amelyek a drogszedés megszakítását vagy teljes szüneteltetését követően lépnek fel. Rendszerint átmenetiek, a hosszú távú droghasználathoz való fizikai és pszichológiai alkalmazkodás eredménye, mely megköveteli, hogy újraszabályozzák azt a szakaszt, amikor már nem történik drogbevitel. A dohányzás esetében néhány ezek közül:

Megvonási tünet                            Időtartam                                      Az előfordulás gyakorisága
Ingerlékenység, agresszió           Kevesebb, mint 4 hét                  50%
Depresszió                                      Kevesebb, mint 4 hét                  60%
Nyugtalanság                                  Kevesebb, mint 4 hét                  60%
Csekély koncentráció                    Kevesebb, mint 2 hét                  60%
Növekvő étvágy                               Több mint 10 hét                          70%
Szédülés                                          Kevesebb, mint 48 óra               10%
Éjszakai felébredések                   Kevesebb, mint 1 hét                  25%
Beteges éhség                               Több mint 2 hét                            70%

A cigaretta részben biokémiai úton, részben tanult magatartási reakció révén idéz elő függőséget. A cigarettában lévő egyes anyagoknak ugyanis számos, pszichikailag kedvező hatása is van, mint például a nikotin szorongásoldó, izomlazító, agyi stimulációt okozó hatása. Ennek következtében a pszichikai hatásmechanizmus az ellazulást, a stresszoldást összekapcsolja a cigaretta biokémiai hatásaival, és később a dohányzó feltételes reflexként fogja használni ezt a jelenséget bármikor, ha szorongásoldásra, feszültségcsökkentésre lesz szüksége. Az egymást erősítő kettős hatásmechanizmus miatt a dohányzásról való leszokás rendkívül nehéz. A rendszeres dohányzás hirtelen abbahagyásakor elsősorban pszichikai megvonási tünetek jelentkeznek, mint például a koncentrálási képesség csökkenése, ingerültség, idegesség. E tünetek különösen stresszhelyzetben erősödhetnek fel, hiszen a cigarettát sokan elsősorban konfliktushelyzetekben veszik elő, éppen pszichikai hatásai miatt. (Forrás: Medicentrum)

A függőség kapcsán persze megjegyezném, hogy (az alkohol-, drog-, nikotin- koffeinfüggőkön kívül) ismerünk csokoládé-, cukor-, hús- és tésztafüggőket. Meg agresszió- és hülyeség-függőket. Ha a cigaretta öl, akkor öl az önismeret, a humor és az irónia hiánya, a boldogtalanság, a depresszió és a fantáziátlanság is.

Nem árt, ha óvatosan bánunk mindenféle ideológiával, propagandával. Nem szükséges a dolgokat túljátszani. Nincs kínosabb a kizáró eszméknél: egy fasisztánál, kommunistánál, radikális feministánál, vagy épp a dohányzás elleni harc felkent papjánál. Szellemesen kommentálja a tiltás problémáját Kulcsár Zsolt pszichológus internetes naplójában. Meglátása szerint a cigarettás dobozokra nyomtatott elrettentő feliratok is sajátos hatást érnek el:

„Mélységesen felháborít, valahányszor meglátom a cigisdobozokon lévő idióta szövegeket. Nem dohányzom, nem is cigiztem soha, ennek ellenére nem gondolom, hogy ez a megoldás. Azzal egyetértek, hogy szabályozni kell a közösségben való dohányzást, ebben nyilvánvalóan nincs semmi kivetnivaló.

Azt nem értem, hogy miért támogatnak állami pénzekből implicit jelenségekről szóló kutatásokat, hogy ezt követően erről tudomást nem véve az emberi pszichét romboló törvényt vezessenek be. Mindezt európai szinten, globálisan, szervezetten. Azzal, hogy a cigarettás dobozra felírják, hogy a kedves fogyasztó impotens lesz, rákos lesz, szenvedni fog, legvégül pedig fulladásos halálban lesz része, semmi újat nem mondanak. Ma már tudjuk, hogy a dohányzás káros, globálisan tisztában vagyunk vele. Nem kell lépten-nyomon felhívni a figyelmet rá. Meggyőződésem, hogy ezek a szövegek többet ártanak, mint maga a dohányáru, vagy a kátrány. Ezen egészségügyi figyelmeztetések valójában a dohányzás rituáléjához kötött gyilkoló mantrák.

A kocadohányos többnyire csak relaxálás ürügyén gyújt rá egy szál cigire, s miközben próbálja kiadni magából a gőzt, a látószögében gondosan pozícionálódik a mondat, hogy meg fog dögleni. Lassan, fájdalmasan, de előtte a farka sem áll fel többé. A tüdeje elsorvad, a szíve félreüt, s ezzel egyidőben nyirokdaganatot és szájrákot kap. Napi néhány alkalommal elmerenghet mindezen, és ez valóban elegendő ahhoz, hogy tényleg kárt tegyen magában. Emberünk óhatatlanul a gyilkos mantrák szubliminális hatása alá kerül. Üzenem a tisztelt törvényhozóknak, hogy elmehetnek a büdös francba a nevelési szándékukkal együtt.”
Bővebben: http://www.crescendo.hu/2007/05/30/szubliminalis-cigarettafust

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2003 májusában megtartott Közgyűlésén fogadták el a tagországok a Dohányzásellenőrzési keretegyezményt.

2003. június 16-án Magyarország kormánya is aláírta a Keretegyezményt, az utólagos megerősítés jogának fenntartása mellett, majd az Országgyűlés 2004. március 8-án elfogadta a Keretegyezmény megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslatot. A Keretegyezményt megerősítő magyar ratifikációs okirat 2004. április 7-én letétbe került az ENSZ Titkárságon.

A Keretegyezmény olyan eszközt hoz létre, amely iránymutatás a dohányzás okozta betegségek és halálesetek csökkentéséhez. Célja nem a dohányzás teljes betiltása, hanem az, hogy világméretű beavatkozással a dohányzást minimális szintre szorítsa vissza, gátat vessen a dohány epidémiának, mérsékelje az egészségre káros hatásokat, és elfogadható mértékre csökkentse a társadalomra rótt dohányzással összefüggő költségeket. A Keretegyezmény elfogadása összhangban van azzal, hogy a lakosság védelme érdekében a Nemzeti Népegészségügyi Program is kiemelten kezeli a dohányzás visszaszorításával kapcsolatos teendőket.

Okozhat-e hátrányt a karrierben a cigi? Ha a leendő főnök antinikotinista, nyilván nem szeretne maga körül dohányosokat látni. Állásinterjún hivatalosan tilos rákérdezni a dohányzási szokásokra, mivel nem a munkavégzéshez kapcsolódó kérdés, hanem a személyiségi jogok kategóriájába tartozik. Ennek ellenére sokan megteszik. Ezt pedig nyugodtan nevezhetjük diszkriminációnak. Továbbá: dohányozni „nem trendi”: most nem feltétlenül az igencsak ciki, pár évvel ezelőtti reklámkampányra gondolok, mely szerint „ciki a cigi”. Hanem arra is, hogy több helyen a gyengeség jelének, vagy épp egyszerűen kínosnak ítélik a dohányzást, s nem tudják elképzelni, hogy beleillhet egy dohányos a legfelső kasztba. Viszonylag kevés üzletembert látunk dohányozni, az tény. Ahogy az is, hogy a legtöbb hajléktalan dohányzik. A dohányosok felülreprezentáltak még (többek közt) a művészek körében (persze e két lúzer kaszt közt van némi átfedés), s egyesek szerint a Munkáspárt szimpatizánsai között is. Utóbbiak nyilván a farzsebből, a fémfésű mellől halásszák ki a cigit, nem felejtve a régi szép mondókát: „Mit szívsz? – Munkást. Mit olvasol? – Pravdát.”