Amióta meghirdették három évvel ezelőtt, a kezdeményezés egyre népszerűbb mind a diákok, mind a szülők körében. A kezdeményezés lényege, hogy az általános iskolások általában harmadik osztálytól - azaz kilenc-tíz évesen - az adott tanintézet támogatásával minden héten egy alkalommal, általában egy órán keresztül kezükbe kaphatják azt a hangszert, amely a legközelebb áll szívükhöz, kezükhöz, amelyen a legszívesebben játszanának. Így egyebek között választhatnak a gitár, a hegedű, a fuvola, vagy épp a nagybőgő között, s természetesen legtöbb helyen a zongora is rendelkezésre áll.

Mindehhez hozzájön még, hogy általában az ötödik óra után kezdődő zeneoktatás valódi oktatók irányításával történik, akik ténylegesen "művészei" az adott hangszernek, így a diákok szakemberektől sajátíthatják el az adott hangszer rejtelmeit, a hangokat és az oktávokat, a technikát, s a megfelelő ritmust.

Az eddigi tapasztalatok rendkívül kedvezőek, még akkor is, ha a mozgalomhoz való csatlakozást természetesen nem minden iskola engedheti meg magának. Egyrészt azért nem, mert nem rendelkezik a szükséges anyagi - és zenei - eszközökkel, másrészt azért, mert hiány van a zeneoktatókból. Pedig a vállalkozó kedvű iskolások száma rohamosan növekszik, s a lelkesedés, a tanulni vágyás a felmérések szerint nem ismer határokat.

Mindemellett természetesen létezik a heti egy órás kötelező ének-, illetve zeneoktatás, a "Minden gyermeknek egy hangszert" mozgalom azonban ezen felül, plusz egy órát jelent, és nem kötelező. S a németekkel is az általános tapasztalatok mondatják, hogy ami nem kötelező, az inkább népszerű.

Bár ismeretes, hogy számos ország, köztük Magyarország is hasonló kezdeményezést fontolgat, Németország ebben tekintetben az élen jár, s ily módon is gondoskodik arról, hogy Európa egyik legfőbb kulturális központjában a zene területén felnevelődjön az utánpótlás.