Az életének 78. évében, augusztus 25-én elhunyt alkotót Jordán Tamás, a Nemzeti Színház főigazgatója, valamint unokaöccse, Koltay Gábor rendező búcsúztatta.
A rendező Gyurkó László utolsó üzenetét olvasta fel a gyászolóknak: "Szeretteim, én érettem ne szomorkodjatok. Sokat éltem, és volt, amikor értelmesen és boldogan. Most, amikor már nyűg az élet, nyugodtan választom a halált. Köszönöm, hogy szerettetek."
Vitányi Iván szocialista politikus emlékező szavait távollétében Jordán Tamás tolmácsolta. A búcsúztatáson részt vett mások mellett Jancsó Miklós Kossuth-díjas filmrendező és Nyers Rezső, az MSZP volt elnöke.
Gyurkó László hamvait kívánsága szerint később szórják szét.
Gyurkó László 1956-ban mutatkozott be elbeszélésekkel, kritikákkal. 1963-ban a Kortárs, 1964-91-ben a Valóság munkatársa volt. 1970 és 1979 között a 25. Színház, majd a Népszínház igazgatójaként tevékenykedett. Ezután 1986-ig a Népművelési Intézet főmunkatársa, 1983-84-ben a kecskeméti színház igazgatója, 1985-ben művészeti vezetője, 1986 és 1989 között az Új Tükör főszerkesztő-helyettese, 1989-90-ben a Népszabadság szemleírója volt. Az író 1971 és 1985 között országgyűlési képviselőséget is vállalt.
Gyurkó László nevéhez olyan regények, drámák, tanulmánykötetek kötődnek, mint a Faustus doktor boldogságos pokoljárása; a Családi regény; a Halálugrás; A halál árnyéka; a Fociország; a Szerelmem Elektra; a Pracli Joe az óriástörpék országában; a Szerelmeskönyv; a Megy a gyűrű; A Halasi Magyar Köztársaság csudálatos történetje; Ne ölj rendőrt a szobornál; Az egész élet; A búsképű lovag Don Quijote de la Mancha szörnyűséges kalandjai és gyönyörűséges halála.
Történelmi háttérbe ágyazva életrajzot írt Kádár Jánosról.
Gyurkó Lászlót 1968-ban József Attila-díjjal, 1980-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.
