Az egész magyar történelem a pásztorművészetben zsugorodik össze, a képek a szigorú rendjében megérezzük a szegény, elesett, megalázott és üldözött őseink lelkét – mondta Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató a délnyugat-dunántúli pásztorművészet alkotásait bemutató kiállítás megnyitóján, Zalaegerszegen.
A szombaton megnyílt kiállításon a múzeumok raktáraiban porosodó, ritkán bemutatott délnyugat-dunántúli pásztorművészet több mint száz alkotása látható. Az 1700-as évek végétől az 1900-as évek középig készült gazdagon és aprólékosan díszített használati és dísztárgyak között egyaránt megtalálható a korabeli papírvágó, pipaszár, sótartó vagy akár az óralánc is.
Valaha mindenki pásztor volt. A családi munkamegosztásban a fiatalok és legöregebbek feladata volt az állatok őrzése, a magyar gyermeket, mihelyt elbírta a tarisznyát és a szűrt, pásztorrá tették: őrizte az erdőben a juhokat, malacokat, marhákat, lovakat – mondta el Andrásfalvy Bertalan, majd hozzátette: a kicsi gyermekben, anélkül, hogy tanítanák rá, él a vágy az igazság, a szabadság, a szépség iránt. A művészet a történelem kezdete óta minden emberben működő eszméknek kifejezője, az a művészet, ami nem ezt szolgálja, nem művészet, csak kikiáltják annak.
Ezek a képek a szabadságról, az egészséges társadalomról beszélnek - mondta.
A kiállítás a magyar történelem népi szemléletének bemutatása: tanít, bátorít és tartalmat ad minden lehetetlennek látszó feladat elvégzésére. A pásztorok - a legszegényebbek emberek - megfogalmaztak egy népi krédót, egy hitvallást arról, hogy mi a szép, mi a szabadság, és azt a minden emberben meglévő igyekezet, hogy ennek a szép világnak valamennyien örökösei legyünk – jegyezte meg Andrásfalvy Bertalan.
