Megáll az ész. Nem hiszem el! - kiálthatnék fel, de felkiáltani is egyre nehezebb. Fásulunk a teherkocsikkal nap mint nap összehordott politikusi hülyeségtől. Pedig azért ez mégis csak botrány. Most akkor kezdjük el minősíteni Kövér doktort? - Aki a nyolcvanas évek derekán a Bibó-szakkollégium egyik fékezhetetlen agyvelejeként vált ismertté.

A visszaemlékezők inkább plebejus balosként definiálták az ifjú kollégista Kövért: a nagy antikommunizmus, meg konzervativizmus és radikál-jobboldaliság (nála is) csak később jött. Szokták mondani: Orbán a politikus, Kövér az ideológus. Szép, kipróbált páros. A sima képű, nyakkendős diplomata, meg a zsíros bajszú cselszövő: a szürke eminenciás. Sok közös játszma, nagy emlékek, eltemetett titkok.

Tegnap este az M1-en „értelmiségiek” beszélgettek Szombathy Pállal az A la Carte című műsorban. Pelczné Gáll Ildikó, Kövér vezető párttársa, képviselte az intellektuális mélypontot, amivel nyilván azért még Kövér szerint „értelmiséginek minősül”. Sőt, talán pont ezért minősül annak.

Pelczné látványosan nem értette, hogy létezhet többféle igazság, hogy mindenkinek megvan a maga meggyőződése, s hogy nem árt, ha valaki több perspektívából is képes szétnézni a nagy magyar pusztán, a kiégett ugaron. Nem értette, hogy mindenkinek más a valóság, más a hiteles, s mást ért(het)ünk a legáltalánosabbnak tűnő fogalmak alatt is. Pedig ezt jó esetben kamaszkorára mindenkinek sikerül elsajátítania. Ha nem tévedek, ezt hívják (értelmiségi) szocializációnak.

Ő hiába ismételgeti, hogy az MSZP és az SZDSZ erkölcstelen, nemzetellenes és hazug; attól még őt magát is tarthatja bárki erkölcstelennek, nemzetellenesnek és hazugnak – ugyanannyi joggal. Ahogy kínosnak, érvénytelennek, de persze megváltónak, vagy spirituális köz-gazdaasszonynak is.

Nem kell ahhoz (nyelv)filozófiai stúdiumokat végezni, hogy simán megérthessük: minden marhára relatív, szavaink, fogalmaink, érzéseink pedig minimum esetlegesek. A félreértés a közös alap, ha úgy tetszik, közös ihlet. De ennek is lehet örülni. Végre van egy közös (!) kincsünk. Lesz mit elásni.

Tehát én sem minősülök értelmiséginek. Most párás szemmel ülök egy tükör előtt, s ezt ismételgetem. Orrvérzésig. Aztán ha hazamegyek a szerkesztőségből, majd egy kis csíkos füzetbe százszor felírom vastag, piros ceruzával. S végül, lefekvés előtt, a biztonság kedvéért, még rátérdelek pár szem ősmagyar kukoricára.

Ez ám a gondolkodás! Ha nem is dialektikus materialista, de azért kerek! Szeretem ezt az egyszerűséget. Méltó párja a Kövér mester által szimplán csak hazaárulónak tartott Horn apánknak, ki sok más remekbe szabott mellett, azt is tudta mondani miniszterelnöksége idején, hogy igazából nincs szükségünk filozófusokra. Szeretem, mikor a hozzáértés a józan paraszti ésszel kéz a kézben jár, sőt jegygyűrűt is cserél. Az esküvőt azért ne várjuk meg, ha nem muszáj.

Kapcsolódó: http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=16570