A kis kötetet Riccardo Nencini Toszkána tartománya elnöke, Fallaci jó barátja, aki szinte krónika-szerűen írja meg az írónő utolsó napjait.
Az emlékezés középpontjában az a nap áll, amelyet együtt töltöttek abban a firenzei lakásban, ahol Oriana Fallaci halálát várta. Évek óta küzdött az általa csak "idegennek" nevezett rákkal, de emberi méltóságát egy pillanatra sem adta fel. "Állva halok meg, mint Emily Bronté" - mondta Nencininek, utalva arra, hogy az ír költőnő is így halt meg, egyik kezében egy krumplihámozóval, másik kezében egy krumplival.
Fallaci Nencini segítségét kérte, hogy beköltözhessen abba a firenzei Dómra néző szobába, amelybe átvészelte a második világháborút partizán apjával együtt. A bürokrácia azonban közbeszólt, és az írónő kénytelen volt egy másik lakásba költöznie. Itt fogadta Nencinit, végigpezsgőzték és dohányozták az egész napot, miközben megvitatták a Nyugat válságát és az iszlám terrorizmust. Fallici utolsó éveiben éppen ezekkel a témákkal foglalkozott a legtöbbet könyveiben és cikkeiben, nem kevés vitát kiváltva nemegyszer rasszizmusba hajló kijelentéseivel. A beszélgetés végeztével hangzott el az ominózus hivatkozás Emily Brontéra.
Oriana Fallaci 2006. szeptember 15-én halt meg Firenzében, 77 éves korában.