Szórakozóhelyeken használati szabályzat, otthon „hajtsd le a tetejét, vagy elválok” jellegű viták szítása, kocsmákban enyhe bűz, elegáns éttermekben halk zeneszó jellemzi. Van neki ülőkéje, tartálya, kacsája – és a Millenáris Központ jóvoltából most már saját tárlata is. Ott rendezik meg ugyanis 2007. szeptember 26. és október 21. között a Zewa wc-történeti kiállítást. „A legkisebb helyiség kultúrtörténeti emlékei a régmúlt koroktól napjainkig” alcím elgondolkodtató: van-e a vécének kultúrája? Egyrészt természetesen van, hiszen egy egész kiállítás hivatott ezt bemutatni, valamint mindent lehet kulturáltan végezni, így ezen dolgokat is; másrész viszont kevés dolog jutna később az ember eszébe a kultúra szó hallatán, mint az anyagcserénk végtermékeit magába fogadó szerkezet.

Az illemhely rejtekén tevékenységek széles skálája végezhető: lehet újságot olvasni, telefonálni, sutyiban cigizni, és a sort még hosszan folytathatja mindenki fantáziája - és gusztusa - szerint. Üzenetek a vécéajtón és a csempén - legyen mit olvasgatni, ha nincs nálunk újság -, kifogyott vécépapír és szappan - a mindennapok örömei és bosszúságai öt négyzetméteren. A wc-kultúra terjesztésének komoly hagyománya van: a WC Világszövetség szervezésében - valóban van ilyen, akármilyen hihetetlen (vagy épp nevetséges) - minden évben megrendezik a WC Kiállítás és Kongresszust - dettó -, jövőre pedig egy milleneumi rendezvény van készülőben, amit többek közt az ENSZ és a Világbank támogat (lehet a dettót fokozni?).



A kiállításon betekintést nyerhetünk a toalett esztétikai és technológiai fejlődésének történetébe, az ókortól napjainkig. Hova jártak gyalog a római uralkodók, Mátyás király vagy XIV. Lajos? Hogyan lett a régi idők kukoricacsuhéjából mára illatos, mintás pihe-puha papír? Az ókori vizeletgyűjtő agyagedényektől a mai elektronikus érzékelőkkel és automata sterilizáló-rendszerrel ellátott vécécsodákig minden megtalálható a Millenáris Teátrumának kiállítótermében. A tárlat fontos része a rendezvény apropóján májusban kiírt képzőművészeti pályázat: a felhívásra huszonnégy pályamű érkezett, melyekből a zsűri tizenötöt választott ki, és mutat be a közönségnek. Neves képzőművészeket - mint például Ef Zámbó István vagy Wahorn András - is felkértek művészeti alkotások létrehozására a toalett témakörében - ezek stílszerűen vécépapírból készültek. Amennyiben a látogatónak van hozzá gusztusa, licitálhat ezekre az egyedi műtárgyakra, sikeres aukció esetén haza is viheti őket, és elhelyezheti lakása különböző pontjain, esetleg a toalettben.

A szponzorok fotópályázatot is hirdettek: a győztes jutalma mi más lehetne, mint egy - nem, nem vécé - repülőjegy, melynek segítségével távoli országokba repülhet, hogy megismerkedjen a külföldi toalettkultúrával. A kiállítás megtekintése ingyenes; így ha saját illemhelyünket már kellőképpen bebarangoltuk, illetve áttanulmányoztuk, és úgy érezzük, hogy az élményből nem volt elég, érdemes ellátogatnunk a rendezvényre, ahol a számtalan vécé megtekintése nyomán ötleteket is nyerhetünk otthoni kis barátunk felújításához, átvariálásához. S hogy nem illetlenség-e a vécézésről beszélni, tárlatot nyitni, cikket írni? Manapság mi számít annak, másképp: van-e olyan dolog, ami annak számít? Amikor napjainkban trágár szavak özöne árad az összes elképzelhető médiumból, a tévében pedig pornószínésznők számolnak be főműsoridőben kedvenc szakmai praktikáikról, kérdés, hogy vannak-e tabuk egyáltalán. A vécé pedig - persze, csak ha rendesen tisztán tartják -, nem is annyira visszatetsző dolog. Azért egy valamiről ne feledkezzen meg a lelkes tárlatlátogató (főleg az, aki előszeretettel ül bele mondjuk XIV. Lajos székébe, ha a teremőr nem figyel): mindent a szemnek, semmit a…