Az amerikai óriáskonszern, a Boeing és a Roszkozmoaviacim repülő-ürrepülő orosz tröszt még 2001-ben állapodott meg egy RRJ (Russian Regional Jet= orosz közép-rövid távú utasszállító) gyártásában. A gép építését a második világháború eleje óta kitűnő vadász- és csatagépeket gyártó Szuhoj vállalat erre a célra megalakított utasszállító részlegére bízták. Az Iljusin-gyárra pedig a nemzetközi szabványokhoz igazodást, így a gép megfelel az ICAO legszigorúbb előírásainak is. (Az Iljusin már - kis szériában - gyártja az Il-118-as, a Tupoljev pedig a Tu-204-es sugárhajtású kis utasszállítót.)
Az új utasszállítót 2006-ban átkeresztelték Szuhoj Superjet-re és bejelentették, hogy több változatban is készül. Elsőnek a 100-95-ös sorozatszámút gyártják, amely 98 utas befogadására képes, majd a 100-75-ösöket, 78 utas szállítására. Ahogy ígérték, szeptemberben már be is mutatták az első példányt és 2008-ban már forgalomba is állítják az új gépeket. A gépekre máris 134 rendelés és számos opció (vásárlási szándék) érkezett.
A 30 méter hosszú, nagyobbik géptípuson soronként 3+2 ülés van, a komfort osztályon 2+2. Maximális sebessége 1000 km/óra, 12 és félezer méter magasra emelkedhet, tartályaiba 13 ezer liter kerozin fér, amellyel - a terheléstől függően - 3270-4600 kilométerre repülhet el. Az utaskabin alatti raktér 16 köbméteres.
A szakmai sajtó máris Szuing-ként (Szu-hoj-Boe-ing) emlegeti a Boeing-737-esre emlékeztető gépeket. (Korábban a szuperszónikus Tu-144-est becézték Konkordcsik-nak.) Annak, hogy a gépet a Boeing segítsen bevezetni a nyugati piacokra is - sokak szerint az európai Airbus fő érdekeltségi zónáiba - nagy ára van: egy hihetetlenül széleskörű kooperáció. Egyrészt Oroszországban, ahol nagyon sok beszállítót vontak be a gyártásba és tereltek hasonlókat előállító nyugati gyártókkal való együttműködésbe, másrészt közvetlenül a nyugati gyártókkal. A szárnyak alatti kétáramú - 62, a nagyobb gépen 71 kN (kilonewton) tolóerejű -sugárhajtóműveket például a francia SNECMA gyártja. Az óriás Airbus 380-aséval szinte azonos pilótakabint meg az elektronikus műszereket a francia Thales, a fedélzeti komputert az ugyancsak francia CMC, a kabinok berendezését a floridai B/E, a légkondicionálót a francia (toulouse-i) Leibherr, a futóművet az angol Dowty, a kerékabroncsokat a Goodrich, a kis segédturbinát az amerikai Honeywell.
Mindezekből nyilvánvaló, hogy a hatéves kooperáció eredménye nemcsak egy sikeres gép, hanem azzal a Boeing-nek sikerült bekapcsolódnia a nagyon jónak tartott orosz repülőgépgyártásba, az oroszoknak pedig garantáltan kijutniuk a nyugati utasszállító piacra.
Az sem véletlen, hogy a közelmúltban Putyin, orosz elnök egy ukázzal egyetlen, hatalmas tröszt alá vonatta össze az orosz repülőgépgyártást. Mindent összevetve: a MALÉV valószínűleg jól jár majd a Szuhoj 100-as Superjetekkel.
Szűcs József