A Floridai Egyetem kutatója most azon következtetésre jutott, hogy a krokodilok ténylegesen sírnak étkezés közben, ám pusztán fiziológiai okok, nem pedig valamiféle cudar, hüllő lelkifurdalás miatt.
Kent Vliet zoológus megfigyelt és videóra rögzített négy, fogságban élő kajmánt és három alligátort - a krokodilok közeli rokonai - miközben azok a floridai St. Augustine Alligátorfarm Zoológiai Parkban étkeztek. Kiderült, hogy a hét állat közül öt könnyekben tört ki, ahogy beletépett táplálékába, néhányuk szeme habzott és bugyborékolt is.
Vliet szerint, "az általános irodalomban számtalan utalás van arra, hogy a krokodilok táplálkoznak és sírnak, ám mindez majdnem teljesen anekdotálás. Biológiai szemszögből némi zavar figyelhető meg a tárgyat érintően a tudományos irodalomban, így eldöntöttük, hogy közelebbről is megvizsgáljuk a jelenséget".
Vliet elmondta, akkor kezdett neki a kutatásnak, amikor felhívta D. Malcolm Shaner neurológiai konzulens és neurológus professzor. A kutató - aki társszerzője a most megjelent tanulmánynak - egy relative ritka szindrómát vizsgált, mely az embereknél olyan arcbénulást okoz, hogy a betegek étkezés közben sírnak. Egy neurológusoknak szánt prezentáció elkészítéséhez, az orvos arra volt kíváncsi, hogy az úgynevezett krokodilkönnyeknek van-e biológiai alapjuk.
Shaner és Vliet számos utalást talált a krokodilkönnyekre a különböző könyvekben, több száz évvel ezelőttől napjainkig. A kifejezés "Sir John Mandeville Utazása és Hajóútja" című, 1400-ban publikált könyv egyik bekezdésével nyerhetett széles körű népszerűséget. A könyv szerint "abban az országban rengeteg krokodil van. ... Ezek a kígyók megölik az embereket és sírva elfogyasztják őket".
Shaner és Vliet a síró krokodilokra a tudományos irodalomban is talált utalásokat, ám azok vitatottak vagy zavarosak voltak. Egy kutató a múlt század vége felé megpróbálta feltérképezni, hogy a mítosz igaz-e. Tette mindezt úgy, hogy hagymát vagy sót dörzsölt az állatok szemeibe. Amikor a krokodilok nem törtek ki könnyekben, a kutató azon konklúzióra jutott, hogy az állítás hamis - mondja Shaner. A kutató szerint, "a probléma ezen kísérletekkel az volt, hogy a tudós nem akkor vizsgálta meg az állatokat, amikor azok étkeztek. Csak hagymát és sót tett a szemeikbe".
Ennek eredményeképpen, Vliet úgy döntött, elvégzi saját megfigyeléseit. A mítosz szerint, a krokodilok gyakran sírnak, miközben embereket esznek. Természetesen a két kutató nem embereket adott az állatoknak. Vlietnek be kellett érnie a kutyakeksz-szerű alligátor táplálékkal, mely a St. Augustine farm egyik legfőbb árucikke. A kutató úgy döntött, alligátorokat és kajmánokat vizsgál krokodilok helyett, mivel ezen állatokat már betanították, hogy a szárazon egyenek. Ez nagyon fontos tényező ahhoz, hogy lássák a könnyeket, mivel a vízben az állatok szeme amúgy is nedves.
A farm gondozói azért nem tanították meg a krokodilokat szárazon táplálkozni, mivel azok annyira agilisek és agresszívek - mondja Vliet. Ám elmondta, biztos benne, hogy ugyanazon reakciókat kapja a kajmánok és alligátorok esetében is, mivel azok szoros rokoni kapcsolatban állnak a krokodilokkal.
Az egyelőre továbbra is rejtély, mi váltja ki az állatoknál a könnyezést. Vliet szerint elképzelhető, hogy a fújtatás és sziszegés eredménye lehet, mely gyakori, a táplálkozáshoz társuló viselkedést. Az arc- és orrüregeken átpréselt levegő elvegyülhet a krokodilok könnyüregében a könnyekkel, és a szemen át ürülhet ki. Egy dolog azonban biztos, nem a bűntudat a kiváltó tényező. Vliet elmondta, "tapasztalatom szerint, amikor a krokodilok valamit a szájukba vesznek, azt komolyan is gondolják".
