Az ügy előzménye, hogy az NNI emberkereskedelem elleni osztálya és a zürichi városi rendőrség szexuális bűncselekmények elleni egysége közös akciójában még a múlt év júniusában többeket előállítottak kerítés és emberkereskedelem bűntett gyanúja miatt.
Az előállítottak között volt F. Zoltán szombathelyi, és N. György debreceni lakos, valamint további két svájci állampolgár.
A csoport a feltételezés szerint 2002. óta prostitúciós céllal szervezett nőket Magyarországról Svájcba. A nőket részben megtévesztéssel, hamis ürüggyel, például pincérnői állással, vagy magas prostitúciós jövedelem lehetőségével vették rá a külföldi munkára.
A nőket vonattal utaztatták Svájcba, ahol egy szállodai szobában prostitúciós szolgáltatásokat biztosítottak a vendégeknek, ám szinte teljes bevételüket le kellett adniuk. A nők csak 2-3 hét "munka" után térhettek haza.
A büntetőeljárás során a rendőrségnek 11 sértettet sikerült azonosítania, és kihallgatnia.
Pöltl József, az NNI emberkereskedelem elleni osztályvezetője korábban az MTI-nek azt mondta: 20 körüli volt az emberkereskedelem bűntette miatt vádemelési javaslattal zárult ügyek száma, ez 2006-ban 5-6-ra csökkent. Mint mondta, Magyarországon külön bűncselekményként kezelik a kerítés bűntettét, ezt más nyugat-európai országokban az emberkereskedelem részének tekintik.
A kerítések száma csak tavaly mintegy 400 volt. A két bűncselekmény között az alapvető különbség, hogy míg az emberkereskedelem a konkrét adás-vételre vonatkozik, a kerítést az követi el, aki "haszonszerzés céljából valakit közösülésre vagy fajtalanságra másnak megszerez".
Pöltl József hangsúlyozta: sokszor nehéz bizonyítani a kerítés bűntettét, mert ha valakit fiatalon prostitúcióra kényszerítenek és csak évek múlva kerül a hatóságok elé az esete, addigra már elképzelhető, hogy beletörődött a sorsába és önként vállalja a prostitúciót. Ekkor azonban már nem sérül az önrendelkezési joga, és nem merülhet fel a kerítés bűncselekménye.