.jpg)
Mi a feladata a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának?
Miközben ez az új intézmény az alkotmány egyik szakaszába van lehorgonyozva, az egészséges környezethez való jog, illetve a természeti és épített környezet védelmére irányuló állami kötelezettségbe, ez nem csupán egy környezetvédelmi biztos. Ha úgy tetszik, egy kis túlzással egy fenntarthatósági ombudsman. Az egész filozófia, amit annak idején Sólyom László letett az asztalra arról szól, hogy rengeteg olyan döntés van ma Magyarországon és globális szinten ami nem a ma élők, hanem az elkövetkező generációk jogait érinti, illetve választási lehetőségeiket szűkíti be. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság 1994-95-ben levezette a meg nem születettek jogát, választási lehetőségeinek, életfeltételeinek biztosítására irányuló állami kötelezettséget. Abból a megfontolásból született, hogy az érintettek részesei legyenek minden őket érintő döntésnek. Azoknak akik még nem születtek meg ehhez kell egy intézmény ami ezt szavatolja. A nemzetközi jogi irodalomban is így kezdődött el egy diskurzus a jövő nemzedékek képviseletéről. A mai döntéseknek bizonyos esetekben olyanok látják kárát, akik ma nem választanak, nincs is képviseletük, mert meg sem születtek. Erre tűnik megfelelő eszköznek az ombudsman.
Milyen jogkörökkel és feladatokkal bírna?
Azon kívül, hogy egy szempont képviseletére specializálódik, tulajdonképpen nem nagyon tér el az általános ombudsmantól. Részt vesz jogszabályok véleményezésében, maga is kezdeményezhet jogszabályt. Ami nóvum, hogy kezdeményezheti különböző környezet állapotát érintő döntésekkel szemben felügyeleti eljárás lefolytatását. Túl azon, hogy bekapcsolódhat a hazai jogalkotási folyamatokba, a feladatkörével kapcsolatos ügyekben ki kell kérni kérni a véleményét, ha Magyarország olyan nemzetközi szerződéskötési folyamatban vesz részt ami az emberiség közös örökségét érinti. Ez mindenképpen új, hiszen az eddig ombudsmanok szigorúan csak a belföldi jogalkotási folyamatokra fókuszáltak. 
Lehetősége van arra, hogy ha környezetkárosítást tapasztal akkor fellépjen, ha az egyébként fellépésre jogosult ezt nem teszi meg. Közérthető példával élve, ha egy állami tulajdonú erdőben, mondjuk egy Nemzeti Parkban, valaki veszélyes hulladékot tesz le, ezzel az erdőben kár keletkezik. Abban az esetben, ha a Nemzeti Park nem kezdeményez kártérítést, akkor ezt az ombudsman megteheti. Vagy ha egy jogerős közigazgatási határozat végrehajtása visszafordíthatatlan környezeti károkozással fenyeget, akkor az ombudsman elérheti a végrehajtás felfüggesztését.
Fontos, hogy hasonlóan az adatvédelmi biztoshoz, bár jobban körülhatárolt területen, természetesen a piaci szereplőknél is van vizsgálati lehetősége. Tehát egy magánvállalkozás, mondjuk egy vizeket szennyező bőrgyár – nyilván Magyarországról beszélünk csak – esetén az üzem területére is beléphet. Enélkül értelme sem lenne, hisz – hasonlóan az adatvédelmi joghoz – a fenntarthatóságot a legtöbb kihívás immár a piaci és nem az állami szektor felől éri.
Sikerült kompromisszumok nélkül érvényesíteni a javaslataikat?
Azt azért nem mondanám. A Sólyom László fémjelezte változat óta, sokkal pontosabban körül van írva, hogy ezekkel a jogosítványokkal mikor, hogyan élhet. Igaz, jó lelkiismerettel lehet vállalni, hogy a Sólyom-féle koncepció mentén született. Lényegi eltérés nincsen. 
Milyen állomásai voltak a kezdeményezésnek az ötlettől, a hétfői, parlamenti elfogadásig?
2000-ben alakult meg a Védegylet a tiszai ciánszennyezés hatására, az abból eredő felháborodásból. Lányi András kezdeményezte egy ilyen jogszabálytervezet elkészítését, amit akkor a Védegylet egyik vezetőségi tagja Sólyom László jogászprofesszor elvállalt. Ami azért sem meglepő, mert neki alkotmánybíróként jelentős szerepe volt a már említett '94-95-ös AB határozatok megszületésében, ami a környezetvédelem alkotmányos alapjait megteremtette. A tervezet előkészítésekor jelentős szerepet vállalt Majtényi László és Nagy Boldizsár is. Majd két, akkor ellenzéki képviselő Szili Katalin és Hegyi Gyula vállalták, hogy a parlament elé terjesztik. Az akkori kormánytöbbség részéről ez nem aratott osztatlan sikert, illetve a környezetvédelmi bizottság akkori kormánypárti elnöke Illés Zoltán volt az aki gyakorlatilag egyedüliként, teljes mellszélességgel támogatta a javaslatot. Akkor azt ígérte meg a későbbi házelnök Szili Katalin, hogy ha győznek a szocialisták újból beterjeszti, és el is fogadtatják a javaslatot. Na most győztek a szocialisták, Szili Katalin és Hegyi Gyula be is terjesztette, majd nem történt semmi.
Közben Sólyom László köztársasági elnök lett, és Szili Katalin valamint az időközben EP képviselővé választott Hegyi Gyula helyett immár Tóbiás József felmelegítette ezt a javaslatot, ami meg is ért néhány bizottsági kanyart. Mégsem sikerült a ciklus végéig napirendre tűzni. Voltak mindenféle ellenérzések, jórészt az SZDSZ részéről. Például a „kisebb állam” jelszava alatt az, hogy új intézményt nem akarnak. Akkor jegecesedett ki az a koncepció, hogy a mérsékelten kidolgozottnak nevezhető, pártpolitikai alku részeként létrejött helyettes ombudsmani pozíció helyére hozzák létre. A 2006-os választások után határozta el a Védegylet, hogy próbáljunk a kezdeményezésünknek ötpárti támogatást találni. Ennek az adta az ötletét, hogy valamennyi pártban voltak olyanok is, akik szimpatizáltak vele. Fodor Gábor az SZDSZ-től, Katona Kálmán az MDF-től jelezték a pozitív hozzáállásukat. Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a FIDESZ részéről nem más mint a frakcióvezető Navracsics Tibor szintén szívügyének tekintette, hogy ez létrejöjjön.
A Védegylet kit látna szívesen ezen a poszton?
Ha egy ilyen intézményről gondolkodunk egy típusfigura nyilván megjelenik a szemünk előtt. Kérdés – erre általában nemleges a válasz – van e olyan személy, aki minden kívánalomnak egyszerre megfelel. Olyan személy lenne kívánatos aki egyszerre járatos a jövő nemzedékeinek jogairól szóló nemzetközi diskurzusban, ugyanakkor van gyakorlati tapasztalata különböző környezeti konfliktusokban. Sőt, az alkotmány szövege és a környezetvédelmi törvény tárgyi hatálya utal erre, hasznos ha kulturális örökségvédelemben is jártasságot szerzett. Kérdés, hogy van e olyan személy aki egyszerre testesíti meg az elméleti és a gyakorlati tudást. A jelölés joga a Köztársasági elnöké, aki azt gondolom, hogy saját életpályájából adódóan kellően ismeri a jogásztársadalmat, hogy egy megfelelő jelöltet tudjon találni.
