A víz, a hajó és a hal az elmúlt néhány száz évben meghatározta a Szegeden és a Tisza mentén élők mindennapjait, a kiállítás egy olyan világot mutat be, amely mára már visszavonhatatlanul eltűnt - mondta Zombori István megyei múzeumigazgató a tárlat megnyitóján.
Bél Mátyás történetíró a Szeged környéki folyókról, tavakról 1730 körül azt írta: bennük kétharmadnyi a hal, s egyharmadnyi a víz. Az 1859-ben született szegedi halász, Bitó János is úgy emlékezett vissza gyermekkorára, hogy a Tiszában több volt a hal, mint a víz - érzékeltette az 1879-es nagyárvíz és a folyószabályozás előtti idők halbőségét Zombori István.
Az egykori Szegeden a Fölsővároson éltek a halászok, hajósok és hajóácsok, akiknek a folyó nyújtott megélhetést - tette hozzá a muzeológus.
A szegedi kereskedelmi és halászhajók, de még a folyó közepén álló vízimalmok jellegzetessége is az volt, hogy az orrgerendájukat bőgő alakúra faragták. A kereskedelmi hajók gabonát vagy zöldséget szállítottak, a halászhajók pedig a halak szállítása mellett azok tárolására is szolgáltak. A kilyuggatott közepű bárkákban akár több tonna halat is tartottak a halászok, a Tisza szegedi belvárosi szakaszán még a hetvenes években is állt ilyen tároló hajó - mutatott rá Zombori István.
A szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből összeállított kiállítás fotográfiák segítségével mutatja be a halászok és hajóépítők mindennapjai mellett a tutajosok, a révészek munkáját és a halászathoz használatos eszközöket.
A gimnázium aulájában november 11-ig látható tárlaton a Szent Gellért és Árpád nevű egykori gabonaszállító bárkák nagyméretű muzeális modelljét is megnézhetik a látogatók.
