A Magyar Koalíció Pártja alelnöke úgy fogalmazott: az 1944-1948 közötti magyarüldözés lényege, hogy erőszakkal valósítsák meg azt, amit 1920-1938 között viszonylag békés eszközökkel nem tudtak elérni, vagyis hogy egybeessen a nyelvi határ és az államhatár.
A benesi politika ezt fogalmazta meg - tette hozzá.
Duray Miklós elmondta: mintegy 40 ezer magyart üldöztek ki szülőföldjéről, 45 ezer embert telepítettek a Szudéta-vidékre, 90 ezer magyarra vonatkozott a lakosságcsere. Nem tudni pontosan azoknak a számát, akik elmenekültek, és akiket a Szovjetunióba hurcoltak "málenkij robotra".
Hozzávetőleg 200 ezer felvidéki magyart érintettek a dekrétumokban megfogalmazott kollektív bűnösség következményei, és emellett még 326 ezer magyar nyilváníttatta magát szlováknak az 1946-ban felkínált reszlovakizáció keretében.
Duray Miklós szerint a magyar- és németüldözés gyökerei még a XIX. század első harmadára vezethetők vissza, és lényeges elemként tért ki a trianoni szerződésre, amikor Csehszlovákiához csatoltak mintegy 10 ezer négyzetkilométernyi magyarlakta területet.
A Nógrád Megyei Levéltár által rendezett "Never again! Soha többé!" című kiállítás október 17-ig látogatható a Palóc Múzeumban. Tyekvicska Árpád igazgató úgy fogalmazott: a kiállítás azzal a céllal született, hogy az 1945-48-ban bekövetkezett, és évtizedeken át agyonhallgatott magyar nemzeti tragédia ne múljon el nyomtalanul. A tárlat anyagát Fehér Csaba, a révkomáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeum igazgatója állította össze.
