"Míg a szakma a maga összes zavarával, meghasonlásával, belső ellentmondásával, feszültségével igencsak maradék és hézag nélkül belesimul a mai magyar közélet jelen állapotába, addig a MÚOSZ ma egyre inkább kilógni látszik (...) az önsorsrontó, személyeskedő, perlekedő, az anyagi összeomlás határán billegő civil alakulatok sokaságából" - mondta.
Eötvös Pál természetesnek nevezte, hogy e mögött nincs semmiféle "élcsapatattitűd", ahogy azt is, hogy "a MÚOSZ nem úgy jó, ahogyan van", noha - mint mondta - a jelek szerint véget ért az a korszak, amikor a szervezet a saját maga kiváltotta problémákkal foglalkozott.
A mai helyzetet értékelve a MÚOSZ elnöke arról beszélt, hogy az újságírói szakmát "nagyerejű centrifugális hatás verte szét", de ez elsősorban nem az éles politikai elkülönüléseket, hanem az egzisztenciális, a kulturális, a technikai alapú szétszóratást, szétszóródást jelenti.
Ennek pedig az a végeredménye, hogy a szakma "inkább csak szórványokban létezik"; határai elmosódtak, művelői között az érdek- és szakmai kapcsolat, az azonosságtudat vagy megszűnt, vagy új körökben jelentkezik.
