A történelmet a politika írja?
1944. október 15. (és 16.) nemcsak a magyar zsidóság, hanem az egész ország szempontjából tragikus dátum. Horthy Miklós sikertelen kiugrási kísérlete és az azt követő nyilas hatalomátvétel a kezdetét jelentette az ország egyik legsötétebb időszakának.
2007. október 15. hétfő 16:07 - Pálfi Rita
Minden történelmi fordulópontot előszeretettel használ fel a politika aktuális céljaira. Ez a tragédia sem kerülhette el sorsát az évek folyamán. Értelmezései mindig számosak voltak, annál kevesebb volt a szembenézés a megemlékezésekkor.
A világháborút követő években - akárcsak a magyar közélet minden egyéb megnyilvánulásánál - szovjet befolyás akadályozta a múlttal való szembenézést, a megemlékezéseken a szovjeteknek, mint nagylelkű felszabadítóinknak sokkal nagyobb szerep jutott, mint a tragikus események reális feldolgozásának. Ráadásul a belpolitikai küzdelmekben a pártok előszeretettel alkalmazták az antifasizmust érvként bizonyos intézkedéseiket, tetteiket indokolandó.
Előkészítetlen kiugrási kísérlet
Románia 1944. augusztus 23-i átállásával a szovjet hadsereg a Kárpátokon belülre került. 25-étől román támadások érték a Székelyföldet, (…) Horthy kormányzó, az átmeneti német hatalmi megingást kihasználva, 29-én Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki miniszterelnökké. Az új kormányfő legfőbb feladata az ország minél gyorsabb kivezetése a háborúból. (…)
Október 15-én a rádióban beolvasták a kormányzó proklamációját a fegyverszünet kéréséről. A „kiugrást” azonban egyáltalán nem készítették elő. A „Legfelsőbb Hadúr” parancsainak a németbarát szellemben nevelt tisztikar, s különösen a vezérkar nem engedelmeskedett. A németekkel együttműködő katonai vezetők lefogták a kormányhű tábornokokat. Nehezítette Horthy helyzetét, hogy Miklós fiát, egyetlen még élő gyermekét, a németek október 15-én túszként foglyul ejtették.
A vezérkari főnök nevében azonban a harc folytatását elrendelő parancsot olvastak fel a rádióban. A németek megostromolták a Várat, 16-ára virradóra a kormányzó lemondott, és miniszterelnökké nevezte ki Szálasi Ferencet.
Forrás: Történelem IV. 1914-1994 (Magyar Lajos Alapítvány)
Azonban az antifasizmus zászlaja alatt sajnos ugyanúgy működhettek a pártérdekek is: az igazi bűnösök elítélése mellett, a Magyar Kommunista Párt a múlttal való szembenézést felhasználta saját céljaira is.
Öt évvel a nyilas hatalomátvétel után, 1949. október 15-én végezték ki Rajk Lászlót, miután koholt vádak alapján a Népbíróság elítélte.
A kommunizmus alatt október 15-ért a tőkét tették meg felelőssé, a tragédia emlékezete antikapitalista eszmék hirdetését szolgálta. Az új ellenség az amerikai imperalizmus lett, így teljesen elsikkadt a magyarok saját felelősségének kérdése is.
A késő Kádári korszakban egyre csökkent az évforduló aktuálpolitikai szerepe, ekkor kaptak egyre nagyobb hangsúlyt a történészek elemzései. A rendszerváltás után ez a tendencia folytatódott, de a tragédia felemás múltja nem maradt következmény nélkül.
A magyar közélet elmúlt öt évére is jellemzőek a fasizmus vádjával - és viszont - operáló politikai erők, erősödött a szélsőséges körök hangja. A 60. évfordulón Bácsfi Diánanak és hungarista csoportjának feltűnése több ezer embert vitt az utcára, hogy jelenlétükkel tüntessenek a fasiszta eszmék ismételt megerősödése ellen.
Ebben az évben ismerhettük meg Zuschlag János nevét, aki az évforduló alkalmából ízléstelen viccelődéssel vetette észre magát.
Tavaly a Parlament előtt tüntetők és árpád sávos zászlóik adták meg az alaphangot. Egyfajta groteszk játéka a sorsnak az aznapi kép a Magyar Országgyűlés előtt. A téren a nemzeti gyász jeleként félárbocra voltak eresztve a zászlók, még az árpád sávos lobogók is.
Tegnap délután társadalmi szervezetek tartottak megemlékezést a Szent István Parkban, a Wallenberg szobornál. Felhívásuk szerint az üldözöttekre, az elhurcoltakra, a vágóhídra küldött katonákra, a felkoncolt katonaszökevényekre, a munkaszolgálatosokra, a budapesti ostrom civil áldozataira, az ellenállókra, az üldözötteknek menedéket nyújtókra, az értelmetlen pusztításra emlékeztek.
A nyilas hatalomátvétel 63. évfordulóján a Magyar Gárda fekete egyenruhái vetülnek felhőként az égre.
Részletek Horthy Miklós 1944. október 15-i kiáltványából
„Ma már minden józanul gondolkodó előtt kétségtelen, hogy a Német Birodalom ezt a háborút elvesztette. A hazájuk sorsáért felelős kormányzatok le kell hogy vonják ennek következményeit, mert amint azt a nagy német államférfi, Bismarck mondotta: egy nép sem áldozhatja fel magát a szövetségi hűség oltárán. Történelmi felelősségem tudatában meg kell hogy tegyek minden lépést abban az irányban, hogy a további felesleges vérontást elkerüljük. Olyan nép, amely egy már elveszett háborúban szolgalelkűséggel idegen érdekek védelmében utóvédharcok színterévé engedi tenni apáitól örökölt földjét, elvesztené a világ közvéleménye előtt megbecsülését.”
„Minden becsületesen gondolkodó magyar embert pedig felhívok, hogy kövessen a magyarság megmentésének áldozatos útján.”
