1946. február 5-én született Budapesten. Szakmunkásképző iskolában dízelmotor-szerelőnek tanult, apjával együtt járt dolgozni a Hajógyárba. Kamaszkori szívideg-gyulladása következtében megúszta a katonaságot.

Egy tévéműsor - az abban hallott Bill Haley-szám (Rock az óra körül) - hatására határozta el, hogy megtanul gitározni: beiratkozott a Szent István körúti zeneoktatói munkaközösségbe, s az apjától kapott drága dobozgitáron rengeteget gyakorolt. Először munkahelye, a Magyar Acélárugyár bigbandjében játszott, majd 1963-ban csatlakozott az Atlantis együtteshez, mely akkor már keresett és ismert beatzenekar volt. Egyre nehezebben tudta összeegyeztetni a kétműszakos munkaidő-beosztást a fellépésekkel, ezért felmondott a gyárban.

Az Atlantis jó megélhetést kínált, 1965 nyarán megjelent az együttes négyszámos lemeze, de Radics Béla nehezen tűrte az irányítást, önálló zenekart alapított. Ez a kísérlete nem volt hosszú életű, visszament az Atlantisba, majd rövid ideig a Pannónia és a Sankó zenekarokban pengette a gitárt. 1968 tavaszán létrehozta a Sakk-Matt együttest, amely már sikeresnek bizonyult, törzsközönsége őrjöngve figyelte, ahogy R. B. Kapitány (szerette ezt a titulust) keze futkározott a gitárnyakon a Cream-nótákban, ahogy foggal pengetett a Hendrix-számokban. A csapatban kiéleződött ellentétek miatt ez a próbálkozása is zátonyra futott, ezután létrehozta a szintén rhythm and bluest játszó Tűzkerék együttest, de ez sem lett hosszú életű.

1972-ben elfogadta a megalakuló első magyar heavy szupergroup, a Taurus Ex-T: 25-75-82 ajánlatát, ahol olyan muzsikusokkal játszhatott, mint a Metróból érkező Brunner Győző dobos, a Neotonból átigazoló Som Lajos basszusgitáros (aki később a Piramis megalapítója) és Balázs Ferenc billentyűs(a Korál későbbi vezetőe). Ilyen erejű zenét magyar előadóktól addig nemigen lehetett hallani. 72 nyarán felléptek a Kisstadionban a Free együttessel, illetve egy dunai hajón játszottak rendszeresen, ahol az indulás előtt a rakparton és a belvárosban "Bélát a pártba, Taurust a kormányba" jelszavakat skandált a tömeg. Ez már sok volt a kultúrpolitika akkori irányítóinak, nagylemezt nem készíthetett az együttes, mindössze egy kislemezük jelenhetett meg, rajta Radics legismertebb szerzeményével, a Zöld Csillaggal. A Som helyére lépő Zoránnal próbálták "szelídíteni" az együttest, de ez már előrevetítette a közelgő véget.

A Taurus 1974-es feloszlása után Radics visszahúzódott a nyilvánosságtól, legendás Gibsonját a falra akasztotta, s legtöbbet az angyalföldi kocsmákban lehetett látni. 1975-ben újraélesztette ugyan a Tűzkerék nevű zenekart, 1977-ben az ifiparkban egy nosztalgia koncerten ismét tízezer ember előtt játszhatott, 1978-ban a tv-ben is felléphetett, de egyre jobban befelé fordult és módszeresen halálra itta magát egy angyalföldi szoba-konyhában. 1982 májusában még fellépett a Budai Ifjúsági Parkban, ekkor már - állapota miatt - nem sok köze volt a zenéhez annak, amit produkált. Fél év múlva, 36 évesen meghalt.