Interjú egy gójjal

Szubjektívan a gójokról – Az érem két oldala

Mészáros Imrével egy nagyon tanulságos beszélgetést folytattam, ami sok mindenre rávilágított. Egyrészt a közbeszédben egyre inkább megjelenő motorosokkal, valamint a társadalomban meglévő előítéletekkel, de a sokszor bántóan egyoldalú médiával kapcsolatban is.
A beszélgetés egyik legfontosabb tanulsága, hogy én huszonötször is elmondhatom magamról, hogy nem vagyok előítéletes, ettől ez még nem lesz hiteles. Nekem hiába mondja valaki, hogy minden ember egyenlő, ha közben arról beszél, „hogy egy kicsit a romák is térjenek már magukhoz, próbáljanak meg végre beilleszkedni. Azért, mert valaki cigány, vagy zsidó, vagy valami, az ne jelentsen bizonyos téren előnyt a számára.” – Ez a kijelentés ugyanis már önmagában hordozza a származás illetve vallás alapján történő megkülönböztetést. Továbbá az is érdekes, hogy ha valaki egyáltalán nem tekinti magát előítéletesnek, akkor példáiban miért kizárólag romák által elkövetett bűncselekményeket említ „Szalonnán egy hétéves gyereket erőszakoltak meg a romák, Putnokon pedig levágták egy ember kezét, és még sorolhatnám...”. A következő mondat pedig már hab a tortán: „A roma lakosságnak 5-10%-a beintegrálódott, a többi pedig mintha nem szeretne, nem akarna vagy nem tudna. Hogy ezért ki a felelős, a politika, vagy ők maguk, azt nem tudom, de gyanítom, hogy ők maguk.” - Az aki úgy gondolja, hogy egy ,a többségtől teljesen eltérő kultúrájú kisebbségnek kell integrálódnia a többségi kultúrába, az véleményem szerint eleve előítéletes, mert teljesen figyelmen kívül hagyja a kulturális különbségeket. Ráadásul, aki az integrálódás hiányát még a kisebbség számlájára is írja, az antirasszista szakirodalom szerint az áldozat okolását követi el.
Számomra az is ellentmondás, ha valaki elutasítja a politikai szerepvállalást - „úgy gondolom, hogy egyik társaság sem készül arra, hogy politikai szerepkört vállaljon” - majd nem sokkal később megjegyzi, hogy egyeztetéseket folytat az egyik szélsőjobboldalinak tartott párt elnökével, Vona Gáborral. Aztán további példákat is említhetek. A gójok elítélik az önbíráskodást „Elítélem a rasszizmust, és ugyanúgy az önbíráskodást is”, viszont az önvédelemhez fűződő jogra hivatkoznak „ha minket támadás ér, akkor ugyanúgy jogunk van az önvédelemhez, mint bárki másnak”.
Én viszont szeretném elkerülni a durva egyoldalúság hibáját, ezért kiemelem, hogy igenis szükség van olyan csoportokra, civil szerveződésekre, akik bizonyos társadalmi jelenségekre, így például Szögi Lajos brutális meggyilkolására ráirányítják a figyelmet. Az utóbbi néhány évben ugyanis egyre elterjedtebbek az ilyen cselekmények, viszont ezek nem köthetők csak a romákhoz, gondoljunk csak Simon Tibor halálára, vagy a felgyújtott makói lány példájára. Minden ilyen eset ellen tiltakozni kell! Igaznak érzem a média irányába elhangzott vádakat is, mert az nem megy, hogy valakiről csak akkor írok, akkor beszélek, ha lerasszistázhatom, viszont ha egy jó ügy érdekében anyagi áldozatot hoz, akkor meg sem említem. – Az éremnek mindig két oldala van.