A kutatás irányítói - Sánta Gábor, a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének tanársegéde és Uzonyi Imre, az MTA ATOMKI tudományos főmunkatársa - a közelmúltban pályázatot nyújtottak be az Országos Tudományos Kutatási Alaphoz.
Sánta Gábor a projekt kapcsán csütörtökön az MTI-nek elmondta: a középső és a késő bronzkor határán nagyszabású változások következtek be a Kárpát-medencében a lakosság életmódjában. A középső bronzkorban Magyarország területén falusias, letelepült, földművelő gazdálkodást folytató közösségek éltek, amelyeknek fejlett volt a bronz- és kerámiaművessége.
"E korszak végén, a Kr. e. XVI. században éghajlatváltozás következett be: az időjárás hűvösebbre, csapadékosabbra fordult, a gabonatermesztés feltételei kedvezőtlenebbek lettek, s a lakosság fokozatosan áttért az állattenyésztésre, a pásztorkodásra" - mondta.
Hozzátette, hogy kultúraváltás, életmódváltás következett be, eltűntek a falusias közösségek. A fémtárgyak kinézetében ugyan egyfajta kontinuitás tapasztalható, a kerámiaművesség viszont megváltozott: a középső bronzkorra jellemző gazdag díszítések eltűntek, s romlott az agyagedények minősége.
Sánta Gábor közlése szerint az új régészeti kultúrát halomsíros kultúrának nevezik. A leletek alapján azt gondolták, hogy komoly etnikai váltás is történhetett, a Kárpát-medencét "inváziószerűen" elözönlötték a mai München környékén, a Cseh-medencében, valamint a Közép-Duna vidékén kialakult úgynevezett halomsíros kultúra képviselői.
"Ma úgy látjuk, hogy kisebb közösségek, néhány nemzetség, család szivárgott be és az éghajlati változásokkal együttesen késztették a helyi lakosságot, hogy átvegyék a betelepülők anyagi kultúráját, halomsíros temetkezési szokásait" - magyarázta a régész.
Kifejtette: a középső bronzkor végén a bronztárgyakat elsősorban nem a sírokba helyezték, hanem elásták a települések közelében. Régebben feltételezték, hogy a tárgyakat a "betörő invázió elől" rejtették el, kiderült azonban, hogy a bronztárgyak elásása nem egy konkrét eseményhez kapcsolódott, hanem hosszabb időszakra volt jellemző.
"Ma már úgy gondoljuk, hogy az elrejtett, elásott bronzleletek inkább a falusias közösségek összetartozását voltak hivatottak jelképezni, a cselekedetnek szakrális jellege lehetett. A kincsek elrejtésének okai körül ma még nagy a bizonytalanság, további kutatásokat igényel a téma" - mutatott rá.
Közlése szerint a halomsíros temetkezés időszakában, ami már a késő bronzkor kezdetét jelzi, a sírokba kerültek a bronztárgyak. Ez azzal is összefügghet, hogy a korábbi közösségek szétzilálódtak. A nagy falusias közösségeket felváltották a pásztorkodó családok, az Alföldön azonban sok helyütt a korábbi díszítési stílusok, temetkezési szokások is fennmaradtak.
"Pontosan nem értjük, hogy ez a folyamat hogy ment végbe, meddig terjedt az átalakulás, mennyire érintette a fémművességet, megváltoztak-e a kereskedelmi útvonalak, s honnan szerezték be az ércet" - mondta.
A projekt keretében a dél-alföldi, késő bronzkori temetők fémleleteit vizsgálják meg az ATOMKI-ban.
"Mérésekkel meg tudjuk állapítani a bronztárgyak elemi összetételét, egészen a nyomelemek szintjéig, s azt, hogy mennyire volt homogén az anyag. Ez kiegészül metallurgiai vizsgálatokkal: hogy készültek a bronztárgyak, milyen öntési módszereket alkalmaztak, hogy olvasztották az érceket. Ezek nagyon fontos kérdések, amelyekkel még nem nagyon foglalkoztak" - emelte ki.
A program második felében középső bronzkori kincsleleteket szeretnének elemezni, az eredményeket összehasonlítanák egymással, annak eldöntésére, történt-e valamilyen változás a fémművességben: egyrészt az érc feldolgozásában, másrészt a nyersanyag forrásában.
