Az október közepén megtartott budapesti konferenciát a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) és a Magyar Ápolási Egyesület (MÁE) részvételével az EM Csoport Egészségügyi Menedzsmentfejlesztő Kht. szervezte, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány által támogatott non-profit szervezetek közreműködésével.
A tanácskozáson hallottakból is leszűrhető:az egészségügy reformjának, az ellátórendszer átalakulásának egyik jeleként megindult a nem orvos beosztású szakdolgozók elbocsátása. Az egészségügyi (szak)dolgozó azonban sokszor nem válik feleslegessé, csak esetleg nem korábbi helyén, beosztásában van rá szükség. Másrészt a rutinos nővér vagy asszisztens sok - a mindennapi életben nehezen megszerezhető - készséggel, képességgel rendelkezik, ami egyéb munkakörökben is jól hasznosítható.
A MESZK és a Magyar Ápolási Egyesület megbízott szervezői próbálják megoldani az egészségügyi dolgozók újra foglalkoztatását, elsősorban is az egészségügy berkein belül. A konferencián ismertetett programok nem csak az érintett munkavállalónak hasznosak, hiszen az egészségügyből elbocsátott, szakmailag felkészült dolgozók munkaerő-piacra történő visszakerülése nyomán az ágazaton belül nő a szakmai potenciál, így például az egészségügy átszervezése során a rendelőintézetek megnövekedett humánerőforrás-igényét is megfelelő szakemberekkel lehet majd kielégíteni.
Az egészségügyi intézményekből elbocsátott dolgozók mielőbbi és a tapasztalataiknak, képzettségüknek leginkább megfelelő munka megtalálásához (a dolgozók munkaerő-piaci átcsoportosításához) dolgozták ki az "Egészségügyi Szakdolgozók Munkában tartása, Elhelyezése" (rövidítve ESZME) és az Újra Dolgozom Program"-ot (röviden: UDP). Ezen projektek célja, hogy az egészségügyi dolgozók részére olyan országos foglalkoztatási hálózat alakuljon ki - a szakmai és civil szervezetek közreműködésével -, amely személyes gondoskodásban részesíti a munkáját elvesztő egészségügyi szakdolgozót. A rászorulókat a civil szervezetek jól bevált módszereinek felhasználásával segítik vissza a munkába. A gyakorlatban ez úgy kezdődik, hogy az elbocsátott dolgozót a kijelölt szervezők átveszik", így az nem kerül közvetlenül az álláskereső piacra. Az átvett ügyfél komplex képzési programon vesz részt, ennek során a munkakeresésre vonatkozóan általános ismereteket szerez, megismeri a munkaügyi központok szerepét, és praktikus tudnivalókat is megtanul (akár azt, hogy kell szabályos önéletrajzot készíteni).
A képzés fontos része a motiváció kialakítása, mert ha valaki - a kapott végkielégítés birtokában - nem kezdi el időben a megfelelő felkészülést, hátrányba kerülhet.
A programhoz kapcsolódó kiadványban - régiónként, megyénként és a speciális munkaerő-piaci adottságok miatt, intézményekre lebontva - megtalálhatók a legfőbb munkaerő-piaci adatok: az információs pontok, a kontaktszemélyek, a munkaügyi központok, a szolgáltatások (adatbázisba történő felvétel, az álláskeresés módja, technikái, a képzések) igénybevételének lehetőségei, de megtalálhatók a munkaerő-közvetítést szabályozó törvények és jogszabályok is.
A szervezők reményei szerint a munkahelyüket elvesztő szakdolgozók többnyire az egészségügyben jutnak új munkaalkalomhoz. Erre elsősorban a rehabilitációs rendszer fejlesztése során, az egészségügyhöz kapcsolódó ellenőrzési szerepkörök kapcsán, az erősödő egészségfejlesztési tevékenységek, illetve a több biztosítós rendszer létrejötte során keletkező új munkahelyek nyújtanak lehetőséget. Az eddigi tapasztalatok szerint - megfelelő átképzés esetén - az egészségügyi szakdolgozók akár a banki, biztosítói ágazatban is megtalálják és megállják a helyüket.