Van még remény
Nógrádban példa nélküli társadalmi összefogás alakult ki a Balassagyarmat - Ipolytarnóc vasútvonal megmentéséért. A Fideszes és szocialista vezetésű önkormányzatok, a térség országgyűlési képviselői egyszerre támadják a GKM döntését. Szabó Tiborral, Ipoly
2007. október 20. szombat 14:00 - Tálos Lőrinc
Hogyan tudták meg, hogy a MÁV-Start Zrt. által a Balassagyarmat-Ipolytarnóc vasútvonal megszüntetésére is javaslatot tett?
A nyolc érintett település polgármestere megkapta az Észak-Magyarországi Regionális Közlekedésszervezési Irodától, hogy a személyszállítást megszünteti a gazdasági tárca, és a levél alján az szerepelt, hogy október 18-án menjünk Szécsénybe, úgymond társadalmi egyeztetésre. Megdöbbentem, ha egyszer eldöntötték akkor mit lehet még egyeztetni? Egy év óta mást se csinálunk. Budapesttől Miskolcig, a Parlamentben és Balassagyarmaton is felszólaltam. Folyamatosan azért küzdöttünk, mi a települések polgármesterei, hogy megmaradjon a vonat.
A 2007/2008. évi menetrendben szereplő vonalak, amelyekre a GKM valószínűleg nem rendel személyszállítást:
2 sz. Almásfüzítő–Esztergom
22 sz. Körmend–Zalalövő
37 sz. Balatonmáriafürdő–Somogyszob
42 sz. Mezőfalva–Paks
45 sz. Börgönd–Sárbogárd
47 sz. Godisa–Komló
64 sz. Pécs–Pécsvárad
65 sz. Villány–Mohács
78b sz. Balassagyarmat–Ipolytarnóc
87b sz. Szilvásvárad–Putnok
98b. sz. Abaújszántó–Hidasnémeti
103 sz. Tiszafüred–Karcag
107 sz. Sáránd–Létavértes
114 sz. Mátészalka–Csenger
117 sz. Tiszalök–Ohat-Pusztakócs
121b sz. Újszeged–Mezőhegyes
125a sz. Mezőhegyes–Battonya
125c sz. Mezőhegyes–Orosháza–Szarvas
126 sz. Kisszénás–Kondoros
127b sz. Vésztő–Kőrösnagyharsány
147b sz. Szentes–Orosháza Forrás: indohaz.hu
Augusztus végén jártam Salgótarjánban, és a kérdésemre a MÁV képviselője azt mondta: ebben az esztendőben nem lehet, és nem is kell semmilyen negatívumra számítani, megmarad a vonal. Aztán jött a levél. Én mérgemben... Engem sokkolt, rosszul lettem. Azonnal, legalább húsz helyre elfaxoltam. Mindenhol megdöbbentek a tartalmán, a híre úgy terjedt mint az influenza. Gondolom még aznap a miskolciak fejére koppinthattak.
Másnap jött egy újabb levél, hogy „kiegészítik” a tegnapi levelet, mert még nincs döntés. Csak a nyolc polgármestert hívták, a népet nem. Én erre meghívtam az embereket, jöjjenek el minél nagyobb számban Szécsénybe. Úgy éreztem – és ez így is van –, hogy mi, polgármesterek leírtunk már mindent, elmondtunk már mindent, megjártunk minden fórumot. Ha ez nem elég, akkor jöjjenek el az emberek, és mondják el ők a véleményüket. Ehhez csatlakozott egy országgyűlési szakértő és az Ipoly Unió. Balassagyarmaton találkoztak reggel, vonattal eljöttek Tarnócig. Minden állomáson felszálltak csatlakozó emberek, és úgy utaztunk vissza Szécsénybe. Úgy kétszázan lehettünk. Reményeink szerint a hozzászólások azt eredményezik, hogy le fogják venni a napirendről a vonal megszüntetését. Parlamenti hozzászólás is volt a kérdésről, Borenszky Ervin (MSZP) részéről. Ugyanerre készül a jövő héten Lombos István (MSZP) képviselő úr. Mi egy állásfoglalást fogadtunk el Szécsényben, amit meg fog kapni Szili Katalin, és általa a miniszterelnök és a miniszter. A nyolc polgármester levelet írt Fodor Gábornak, a miniszterelnök úrnak és Kóka Jánosnak.
Milyen érveket tudnak felhozni a további üzemeltetés mellett?
21 pontban foglaltam össze Kóka Jánosnak, melyek azok a szempontok, amik alapján nem szabad megszüntetni a vonalat. Az első, hogy a határok megszűnésével megszűntünk zsákfalu lenni. Évente 23 ezren látogatják a világhírű ősmaradványokat, most már a bükkábrányi mocsári ciprusok is turisztikai vonzerőt jelentenek, 300 millióból építenek fogadóépületet. Tőlünk nem messze, Szlovákiában meleg vizet találtak, épül egy aquapark. Balassagyarmat irányába járnak a diákok meg az emberek dolgozni a gyárba.
A teherszállítást nem akarják megszüntetni. Ebben nálunk sajátos a helyzet, Ipolytarnócnál bejön a szlovák tehervonat és Nógrádszakálnál elhagyja az országot, üresen. Majd jön vissza megrakodva fával, szénnel, ipari anyagokkal, és megy tovább Losonc felé. Erre a vonalra pár éve a szlovákok is ráépítettek további vonalakat, mert stratégiailag rendkívül fontos. Ezért évi 60 millió forintot fizet a szlovák állam a magyar államnak, ez a pénz nem itt fektetődik be. Ezen a vonalon nem látszik ez az évi 60 millió, pedig ennyit termel évente. Ez a vonal gazdaságtalan? Aztán tegnap meghökkentették a népet. Azt mondta a fiatalember Miskolcról, hogy a tervek szerint ezt a vonalat átadják a Szlovák Köztársaságnak. Ez olaj volt a tűzre, felháborodva kérdezték, miért éri meg a fenntartása másnak, ha nekünk nem?
Tudják pótolni a vasúti közlekedést, ha megszűnik a vonal?
Az autóbuszok Salgótarján felé közlekednek. Balassagyarmat felé, Litkére le kell menni az ipolytarnócinak, ott felszállni a buszra, és elmenni Szécsényig, majd onnan egy újabb átszállással Gyarmatra. Két átszállással. Ipolytarnóc és Balassagyarmat között nincs direkt járat. Nem is indokolt, hiszen itt van a vonat.
Pár éve még a fejleszteni szánt vonalak közé tartozott a balassagyarmat-ipolytarnóci. Mit gondolnak, miért változott meg a tárca hozzáállása?
A két ország miniszterelnöke aláírt egy egyezményt, a nemzetközi kapcsolatok és a turizmus határszéli fejlesztéséről. És akkor most egy döntés a gazdasági miniszter részéről önhatalmúlag felrúgja ezt a megállapodást.
Itt a vonal 110 éve adott, egész Losoncig. A szécsényi polgármester asszony elmondta, az unió támogatja a határszéli vasútvonalak fejlesztését. Ha lemondunk róla, hogyan fejlesszük tovább? Mi abban reménykedtünk az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkor, hogy a végállomás nem Ipolytarnóc lesz, hanem Losonc. Most azzal kell szembesülnünk, hogy maholnap még Ipolytarnócig sem fog eljönni a személyvonat.
Ősfák állnak őrt Ipolytarnócon
Évmilliók üzenetét hozta el a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozó ipolytarnóci ősmaradványok természetvédelmi területre tegnap az a 7–8 millió éves, hat mocsárciprus, mely tíz további fatörzzsel együtt a bükkábrányi lignitbányában augusztus 10-én hatvan méter mélységből került a felszínre.
A máris világhírű, szenzációs „utasoknak” külön útvonalat kellett találni, három nagy teherbírású szállító jármű két-két – egyenként 8–12 tonnás – múltóriást cipelt felvezetéssel. A legmagasabb törzsmaradványokkal haladtak legnehezebben, leglassabban: az útba eső villanyvezetékeket mindenhol meg kellett emelni. Mint tagbaszakadt őrök, sohasem látott monstrumok állnak tegnaptól az új arcot öltött fogadóépület előtt. A talaj sem egyszerűen föld alattuk: a vizet áteresztő, elvezető rétegekkel terített az a terület, amely várhatóan megfelelő otthona lesz a mocsárciprus-csapatnak. Stílusosan, mocsaras vidékeken jellegzetes buzogányok szegélye díszíti a helyet, ahol még az érkezés előtti órában is volt tennivaló.
A felbecsülhetetlen értékű leletek első rakománya tizennégy óra után gördült be Ipolytarnócra. Fogadóbizottsága tagjai között voltak a környezetvédelmi szaktárca, a földtani intézet, Ipolytarnóc község vezetésének képviselői, a faluból jött nézelődők is megbámulták a természet többszörösen remek, sok-sok izgalmat okozó, soha nem végzett feladatot adó, s végül ide cipelt munkáját. S persze a kellő kapacitású daru is a helyén várta a fákat.
Leírhatatlan hangulat, a monumentalitás, az utánozhatatlan környezeti csoda keltette érzések fogadták a rendkívül jövevényeket. És mindezt szinte háttérbe szorította a pontosság követelménye: a törzsek közül ötöt óvatosan, centiméterről centiméterre haladva a kijelölt helyre kellett emelni. (Egy ugyanis fedett helyre fog kerülni.) Bizonyos, hogy ezek a kivételes látnivalók új fejezetet nyitnak a természetvédelmi terület életében, önmagában azonban már az is egy külön, mozgalmas történet, amely az elmúlt hetek eseményeit foglalja magában.
Míg a szakemberek egy része a szabadban várta a szállítmányokat, Haraszthy László minisztériumi szakállamtitkár és Duska József, a Bükki Nemzeti Park igazgatója tájékoztatta a sajtó jelenlévő képviselőit a világszenzációt jelentő ősfák megmentésének lépéseiről. Az előzményekről szólva elmondták egyebek mellett, hogy hatméteres, szürke homokréteg takarásában maradtak meg a fatörzsek, e munkálatokat bemutató filmen jól látható volt, hogy nagynyomású levegővel, miként tisztították meg a bordás felületeket. A kutatómunkába késlekedés nélkül kapcsolódó számos intézmény és szakember helyszíni vizsgálatokat végzett laboratóriumi vizsgálatok céljára. A terepi tudományos munka befejezése után a Herman Ottó Múzeum négy fatörzs elszállítása és konzerválása mellett döntött, a továbbiak megmentésére a környezetvédelmi tárca vállalkozott.
Gyorsaság és hozzáértés. Kulcsszavak voltak ezek az elmúlt időszakban, hiszen a sajátos, helyszíni védelmüktől megfosztott fák egyben tartása különleges leckét adott. Másrészt a szakemberek tudták: állaguk két hónapig ha megmaradt volna, ha nem sikerül mielőbb gondoskodni a „beavatkozásról”. Mivel a mentés mellett a bemutathatóvá tétel volt a másik fontos szempont, a nemzeti park igazgatósága vezetésével a világon eddig sehol nem alkalmazott eljárást dolgoztak ki. Ez egyrészt azt jelentette, hogy a törzsekbe hatoláshoz késhez hasonló, speciális eszközt készített egy mezőkövesdi mester, majd meg kellett találni azt a sajátos összetételű anyagot, melyet befecskendeztek a kéreg alá. Ezáltal erősítették meg a külső réteget. A törzsrészek köré fólia és purhab védelme mellett deszkákat pántoltak, mindezek után pedig drótkötélvágóval talapzatukkal együtt elválasztották a lignitrétegtől és felhozták a bányából.
Elhangzott a sajtótájékoztatón, hogy a további konzerváló eljárásoknak már a végleges helyükön vetik alá a leleteket, s hogy az eddigi munkálatok 8,7 millió forintba kerültek. Októbertől a nagyközönség is láthatja majd a 2,6–3,4 méter törzsátmérőjű természeti kincseket, melyek egy egyedülálló mentési kísérleten estek, esnek át. Ezzel az idő újabb próbájának veselkednek neki, nagy valószínűséggel tömegek szeme láttára.
Forrás: http://web.kvvm.hu/ipolytarnoc/
