A Molotov-koktél nyomában
1956 emblematikus helyszínei közül kétségkívül kiemelkedik a Corvin köz. A mozi és környéke az ott harcoló önkéntesek nyomán a szabadságharc szimbóluma lett. De mi is történt valójában? Felnyitottuk a forradalmi legendáriumot, és beszélgettünk egy ma is o
2007. október 23. kedd 15:37 - Constantinovits Milán
A Ferenc körút és az Üllői út sarkánál található köz a forradalmi ellenállás legfontosabb gócpontjává vált, mind az itt harcolók jelentős száma (közel kétezer fő), mind a kiépült forradalmi infrastruktúra (segélyhely, iroda, ebédlő, benzinkút stb.) miatt.
Miért éppen a Corvin köz?A forradalmárok már október 23-án elfoglalták helyüket a Corvin közben, magukhoz véve a Lámpagyárból kihozott fegyvereket. Hogy miért éppen ezt a helyet választották az ellenállás megszervezésére, arról a Pongrátz Ödön, a harcok egyik irányítója később így nyilatkozott: „
Könnyű volt védeni és nehezen lehetett bejutni a kis utcákba. A másik oka az volt, hogy ott volt a benzinkút, harmadsorban a Práter utcai iskola pincéjében volt egy menza, ahol főztek a srácoknak.” Egy stratégiai pont szükségességét jelezte az az incidens is, ami október 24-én történt a Ferenc körúton. Egy diplomáciai autónak álcázott Pobedából, miután átengedték a kordonon, közvetlen közelről lőttek a tömegbe, nyolc halottat és húsz sérültet hagyva hátra.
Eme helyszín kiválasztása azért is bizonyult szerencsésnek, mert innen ellenőrizhető volt az Üllői út, tehát a délről a Belváros irányába gördülő szovjet alakulatokkal, és a Budáról a Petőfi-hídon keresztül érkező tankokkal is szembe lehetett szállni. Ez egészen a november 4-ei invázióig működött is.
A Corvin köz azonban nemcsak hadászati szempontból volt az őszi események epicentruma, hanem politikai súllyal is bírt. Ezt mutatja, hogy az itt küzdők közül két vezetőt, Pongrátz Ödönt és Antalóczy Sándort személyesen fogadta Nagy Imre a Parlamentben, illetve, hogy a katonai vezetés prominensei a Kilián-laktanyában a Corvin köz parancsnokaival ültek tárgyalóasztalhoz.
Az itt harcoló közösség (a corvinisták) önszerveződő módon jött létre, és a visszaemlékezések szerint 80 százalékuk húsz évnél fiatalabb volt: őket nevezte a népnyelv „pesti srácoknak”. A közel kétezres forradalmi csoport vezetőjének Pongrátz Gergelyt választották, ő Iván-Kovács Lászlót váltotta. Iván-Kovács másokkal együtt a Corvin köz egyik meghatározó alakja maradt, hiszen a laza alá-fölérendeltségi viszonyok közepette 10-15 alparancsnoka is volt a felkelőknek.
Pongrátz Gergely
1932-ben született Szamosújváron értelmiségi családban, apja 1940-ben Szamosújvár polgármestere volt. 1945-ben a család Mátészalkára, a következő évben Soroksárra költözött. Bácsalmáson végezte el a mezőgazdasági gimnáziumot. 1956. október 26-27-én került a Corvin közi fegyveres felkelőcsoporthoz, ahol testvéreivel, - Ernővel, Ödönnel, Kristóffal, és Andrással - hamarosan meghatározó szerephez jutottak. Őt választották meg a corvinisták vezetőjének. Bajtársai itt adták neki a "Bajusz" előnevet. Az eseményekről részletesen, személyes hangvétellel számolt be a "Corvin köz - 1956" c. könyvében.
Bécsben csatlakozott a Magyar Forradalmi Tanácshoz. 1957 februárjáig Bécsben és Genovában tevékenykedett, majd New Yorkba költözött, ahol vagongyári munkásként kezdett dolgozni. 1957-ben Chicagóban megválasztották a Magyar Szabadságharcos Szövetség alelnökévé (1982 februárjában lemondott e tisztségéről). 1959-tõl tizenkét évig Madridban élt. Visszatérve Amerikába biztosítási ügynök lett, később sertéstelepet tartott fent Arizonában. 1990-ben látogatott haza először. 1991-ben végleg visszaköltözött Magyarországra.
A hazatérve minden erejével azon munkálkodott, hogy 1956 eszméje, és hagyománya tovább éljen. Ezért számos szervezetben vállalt magas funkciókat: az 1956-os Magyarok Világszövetségének, majd az 56-osok Szövetségének budapesti elnöke és a Politikai Foglyok Országos Szövetségének tiszteletbeli elnöke, majd elnökhelyettese lett. Sokat tett, hogy a forradalom jelképévé vált "pesti srác" emléke fennmaradjon. Ennek érdekében létrehozta és vezette "Pesti Srácok" Alapítványt, és állíttatott szobrot a Corvin mozinál.
Régi terve volt, hogy 1956-nak egy emlékmúzeumot hozzon létre. Ez Kiskunmajsán meg is valósult. A múzeum mellett kápolnát emeltetett, a kegyhely, Csete György Kossuth-díjas építész tervei alapján épült.
forrás:
www.mult-kor.hu
A fegyveres ellenállás megszervezésében kulcsszerepet játszott a már említett benzinkút. Ezt kihasználva készítették a szovjet tanok ellen bevetett, üveges robbanószerkezeteket a corvinisták, amiket a tankok lángra gyújtására használtak. Ahogy egyik vezetőjük mesélte később:
„A Molotov-koktél minden mennyiségben rendelkezésünkre állt. A környékbeli asszonyok a paradicsomot, az ételecetet, a pálinkát kiöntötték az üvegekből, belül kimosták és százával kaptuk a literes üvegeket, hogy készíthessük a Molotov-koktélt. Benzinünk, üvegünk volt minden mennyiségben és a pesti srácok hamar megtanulták a művészetét annak, hogyan kell egy T–34-es tankot három vagy öt üveg benzinnel megsemmisíteni.”A Kilián-laktanya és a corvinistákA Corvin köz történetének sokat vitatott és kényes pontja a forradalmárok viszonya a szemben álló Kilián-laktanyával. Az erődítmény és a Pongrátzék közti feszültség arra vezethető vissza, hogy a katonai vezetés utasítására az épületből többször rálőttek a corvinistákra. Egyes források ugyanakkor arról tudósítanak, hogy a Kilián egyik szárnya és a felkelők együttműködtek. Az bizonyos, hogy Maléter Pál ezredest 25-én helyezték a laktanyába, azzal az utasítással, hogy tegyen rendet. Ő elismerte később, hogy a kormány téves tájékoztatása nyomán tüzet nyitottak a felkelőkre, és kiszorították onnan őket. Október 28-án a hivatalos fegyverszünet időpontjától kezdve csökkent az ellentét, sőt sebesült corvinistákat ápoltak a laktanyában.
Itt folytatták le azokat a tárgyalásokat, amelyeken a Honvédelmi Minisztérium a fegyverletételről akarta meggyőzni a felkelőket. Később éles vita bontakozott ki arról is, hogy a Corvin köziek kit javasoljanak honvédelmi miniszternek. A Pongrátz-fivérek és sokan mások Márton András ezredest, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnokát szerették volna e tisztségben látni, míg Iván-Kovács László és köre Malétert támogatta. A tárca az utóbbi álláspontot képviselte, ezért Maléter lett a forradalom végnapjainak honvédelmi minisztere.
Említést érdemel egy másik tárgyalás is, amelyen szintén corvinisták vettek részt. Ezen az október 29-ei parlamenti egyeztetésen Nagy Imre mellett Erdei Ferenc miniszterelnök-helyettes, és Janza Károly honvédelmi miniszter fogadta a felkelőket. Pongrátzék tizenötezer pesti srác és hetvenezer támogató polgári lakos nevében érkeztek, így tárgyalópartnernek tekintette őket a forradalmi államvezetés. Itt határoztak arról, hogy egységesítik a szovjetekkel küzdő, szétszórt szabadcsapatokat, és Forradalmi Karhatalmi Alakulat néven rendfenntartó szervet hoznak létre. A csoport operatív bizottságában a tervek szerint túlnyomórészt forradalmárok kaptak volna helyet, de a 31-ei megalakulás után nem sok szerep jutott az alakulatnak.